Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Pusztay János: Mariföldön
nagyobb lélekszámú nyelvrokonok nyelvét kell fejleszteni, s köztük kell erőteljes meggyőző tevékenységet kifejteni anyanyelvűk érdekében. A mordvinok, marik és komik esetében felmerül még egy kényes kérdés is. Említettem már, hogy a Mordvin Köztársaságban az orosz mellett mindkét mordvin nyelvváltozat, az erza és a moksa is államnyelvi jogokat kapott. A marik - bár a nyelvtörvényben az orosz mellett egyetlen mari nyelv szerepel - szintén két nyelvváltozatot különböztetnek meg köztársaságuk határain belül: a többségi mezei marit és a kisebb hegyi marit. Mindkettőn folyik oktatás, jelennek meg tankönyvek, újságok, szépirodalom. Akomi-permjákok - nem is annyfra mellesleg szólva - az egyetlen finnugor népcsoport, amelyik a saját hazájában (az ő esetükben a Kudimkar székhelyű Komi-Permják Autonóm Körzetben) a lakosság többségét (60%) alkotják - a komiktól független besorolásukat egy 1917-ben hozott politikai döntésnek köszönhetik. Ez a klasszikus divide et impera-eÍv jellemző megnyilvánulása. Időnként heves szakmai vita folyik arról, hány irodalmi nyelve legyen egy népnek, ill. ezzel kapcsolatban arról, hogy pl. a mordvinok, a marik és a komik külön-külön egy népet alkotnak-e. A külföldi szakemberek az egységes irodalmi (és állam)nyelv megteremtésének fontosságát hangsúlyozzák, míg az érintett népek kutatói nagyrészt még mindig a két mordvin, a két maii, ill. a komi és a komi-permják megkülönböztetését látják helyesnek. Az említett konferencián tartott előadásomban magam is az egységes irodalmi nyelv, s ezzel összefüggésben az egységes szaknyelv megteremtésének szükségessége mellett törtem lándzsát, elismerve a regionális nyelvek használatának jogosultságát (ld. a német és az olasz példát). Ezzel azonnal kivívtam néhány mordvin kollégám nemtetszését és heves kritikáját; ám a kérdésben ugyancsak érintett mari szakemberek inkább az én álláspontomat képviselték. Éppen a folyamatban lévő nyelvfejlesztési, terminológia-alkotási folyamatok segíthetik elő az egységes irodalmi nyelv kialakulását, hiszen létrehozni csak egyetlen szaknyelvet lehet (mind a mordvin, mind a mari esetében any- nyira közel állnak a nyelvi változatok egymáshoz, hogy a szaknyelvben nem lehet különbséget tenni a két változat között). Ez még nagyon hosszú és tövises út lesz, csak nehogy későn eszméljenek... Joskar-Ola, 2002 november 1992 óta nem jártam a Mari Köztársaságban, s a sors úgy hozta, hogy 2002- ben háromszor is eljutottam Joskar-Olába. Legutóbbi utam november végére esett: meghívtak a Mari Állami Egyetem alapításának 30. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségre. Ennek keretében második külföldiként az egyetem díszdoktorává avattak. (Az első a turkui egyetem profesz- szora, a nemzetközi hírű finnugor nyelvész, Alho Alhoniemi volt még 1994- ben.) Az ünnepi ceremónia keretében a színpadon adták rám s a másik két ugyanakkor felavatott díszdoktorra (egyikük az egyetem alapító rektora volt) a talárt és a szögletes kalapot. Az indoklás szerint a mari-magyar tudományos kapcsolatok és a finnugor nyelvészet terén kifejtett munkásságommal érdemeltem ki ezt a magas kitüntetést. Nyilván nagy szerepet játszott mindebben 809
