Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Pusztay János: Mariföldön
Sketanról - a neves mari íróról - elnevezett színházat hoznak létre. (Az egyoldalas szövegben árulkodó módon hét»alkalommal fordul elő a likvidálni, likvidálandó szó.) A mari értelmiség attól tart, hogy a két színház összevonását még egy összevonás követi majd, ti. az orosz színházé és a Sketan színházé, s akkor vége a mari nyelvű színházi életnek. - Ők már tudják, mit veszítenének ezzel, nálunk, itt Szombathelyen sokan még azt sem tudják, mit nyernénk egy színházzal. A köztársaság vezetői arról győzködtek bennünket, hogy így eredményesebb és gazdaságilag biztonságosabb lesz a színház működése. A színház ugyanabban az épületben marad, megtartja nemzeti színházi státuszát, adósságát leírják, megszüntetik a nem oda való diszkót. Biztosítják a színészutánpótlást: jelenleg 18 színinövendék tanul Péter- várott, 25-en fognak Moszkvában tanulni, ill. tízen Kazanyban - ez utóbbiak a kozmogyemjanszki színházban kapnak majd állást. (Kozmogyemjanszk a hegyi mari körzet központja.) Mindezt állami pénzen. Másnap, még mielőtt a koordinátorok tanácsa megkezdte volna tulajdonképpeni munkáját, találkozásunk volt a mari értelmiség képviselőivel, akik kihasználták az alkalmat, hogy nemzetközi delegáció tanácskozik Joskar-Olá- ban, s elmondták panaszaikat. Az ő szavaik egy másik világot tükröznek, mint amiről az elnöknél hallottunk. Eszerint 51%-ról 36%-ra csökkent az iskolában a mari nyelvet tanulók aránya (számszerűen ez 19 ezres csökkenést jelent); az Oktatási Minisztériumban megszűnt a Nemzetiségi Osztály; radikálisan csökken a mari nyelvű sajtótermékek példányszáma (a Marij El című napilap 9 ezernél kevesebb példányszámban jelenik meg, a Kugarnya 1500-ban). A helyi rádió- és tv-adás ideje is zsugorodik, a mari nyelvű mindössze a két órából 38%. A mari nyelv nem az oktatás nyelve. Nem használják a mari nyelvet az állami intézményekben sem - bár a törvény szerint legalább egyenrangú az orosszal. Ugyanakkor önkritikusan állapították meg azt is, hogy alacsony a marik nemzeti öntudata, az értelmiségé is. A városok eloroszosodnak, a faluról bevándorolt fiatalok nagy része szégyelli mari mivoltát. A Mari Könyvkiadó helyzete is ellehetetlenült, megszűnt jogi személyként létezni, s küszöbön beolvasztása egy nagyobb — orosz nyelvű - kiadóba. Igazgatójának, Albertina Abdullinának, egyébként neves költőnő, eddig háromszor mondtak föl, de a munkaügyi bíróság kétszer már visszahelyezte állásába. Rossz a hangulat a mari értelmiség körében. Szervezetük párbeszédet kezdeményez az elnökkel, ő azonban kitér ez elől. Az 1917 júniusától folyamatosan létező Összmari Szövetség 2002. február 5-én levélben fordult Putyin orosz elnökhöz, hogy orvosolja a marik panaszait, ill. felhívják az orosz elnök figyelmét arra, hogy a Marij El elnöke aláássa az ország tekintélyét (célzás a külföldi tudósításokra) és nemzeti biztonságát. A levélben a tituláris nemzet helyzetében bekövetkezett változásokat igazoló adatokat sorolnak fel:- a kedvezőtlen politikai körülmények miatt csökkent a mari nyelven tanulók száma,- a középfokú oktatási intézményekben bevezették az önkéntességet a mari nyelv tanulásában (ez jogsértő a köztársaság alkotmánya szerint), 806
