Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Pusztay János: Mariföldön
- megszüntették az Oktatási Minisztériumban a nemzeti ügyekkel foglalkozó osztályt,- megszüntették a mari nyelvi helyesírási bizottság és terminológiai bizottság működését,- csökkent a mari nyelvű könyvek száma (1998-ban 17, 2001-ben 3),- 14 járásból csak 4-ben van mari nyelvű újság (1936-ban 14 mari nyelvű járási lap jelent meg 67 ezer példányban, ma 28 ezer példányban),- az ellenzéki véleményeknek helyet adó lapokat a köztársaság határain kívül lehet csak kinyomtatni stb. A helyzet tehát nem egyszerű a Mari Köztársaságban. Joskar-Ola, 2002 május 2002 májusában a mari kollégákkal együtt szerveztünk Joskar-Olában egy konferenciát a jelenleg talán legégetőbb nyelvi kérdésről, a terminológia-alkotásról. A mari szakembereken kívül részt vettek ezen mordvinok és karjalaiak, valamint - a nem nyelvrokon, de hasonló kérdésekkel szembesülő, amúgy a marikkal szomszédos - csuvasok is. Miért olyan fontos ez a kérdés? Némileg leegyszerűsítve a képletet azt mondhatjuk, hogy a nyelvek három szinten működnek: családi-hétköznapi szinten, társadalmi-kulturális szinten és társadalmi-politikai szinten. Rokon nyelveink közül valamennyi, a legkisebbtől a legnagyobbig használatos a családi-hétköznapi szinten. Ennek a szintnek gazdag a szókészlete. Ehhez a szinthez kapcsolódik a valamennyi nyelvrokonunk esetében rendkívül szép népköltészet, annak legkülönbözőbb műfajaival, a világteremtés mondáitól a medvekultusz énekein, a hősénekeken át a dalokig, népmesékig. Nem egy nyelvrokonunknál kifejlődött az eposz is. A társadalmi-kulturális szint leginkább éppen a népköltészeten keresztül kapcsolódik az előzőhöz, hiszen az oroszországi finnugor népek szépirodalma újabb keletű, az elmúlt mintegy 100 év alatt alakult ki, erősen támaszkodva a népköltészeti forrásra. Szépirodalomról azonban már nem minden nyelvrokonunk esetében beszélhetünk; az csupán a viszonylag nagyobb lélekszámú népeknél alakult ki, így a mordvinoknál, a mariknál, az udmurtoknál, a komiknál, a karjalaiaknál, a manysiknál, a hantiknál és a nyenyeceknél, s még itt sem minden műfaja - míg a líra, a kispróza mindenütt megtalálható, a regény és a dráma már csak az imént felsorolt népek közül az első ötnél. (Még 1975-ben jelent meg Domokos Péter szerkesztésében a Medveének című hatalmas antológia, amely keresztmetszetet adott nyelvrokonaink népköltészetéről és szépirodalmáról.) Ehhez a szinthez kapcsolódik a publicisztika, az esszé, amit nyelvileg is sikerrel művelnek rokon nyelveinken. Csupán a társadalmi-politikai szinten és a speciális szókincs igénye miatt ehhez kapcsolható tudomány szintjén okoz ma még gondot az anyanyelv használata. Igaz, az utóbbi években egyre több tanulmány, sőt monográfia jelenik meg kis finnugor nyelveken - pl. mordvin, mari, komi és udmurt nyelven - az ún. nemzeti tudományok köréből, irodalomból, nyelvtudományból, néprajzból, mi807
