Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Pusztay János: Mariföldön

De térjünk vissza 2002 februárjához! Ott hagytam abba, hogy küldöttségünket fogadja a Mari Köztársaság elnöke. Cseremisz barátaink említették, hogy feszült a helyzet az elnök és a cseremisz értelmiség között. A legnagyobb példányszámú finn napilapban, a Helsingin Sanomatban 2001 decemberében cikk jelent meg a Mari Köztársaságban kialakult állapotokról, a mari értelmiség háttérbe szorításáról, a mari nyelv oktatásának a korábbi kötelező' helyett fakultatívvá tételéről (holott az alkotmány a mari nyelvet a köztársaságban - az orosszal együtt - államnyelvnek deklarálja), a mari nyelvű színház beolvasztásáról stb. Szakmai körökből ismerem a finn értelmiség egy részének megütközését és tiltakozási szándékait a cseremisz helyzet miatt. Finnország bekapcsolódása ebbe a kérdésbe azért is érdekes, mert a korábbi finn oktatási miniszter asszony, Tytti Isohookana-Asunmaa volt az, aki az Európa Tanács számára előterjesztést készített a kisebbségek helyzetéről, s ebben kitért a csángók helyzetére is. Az ET 1171. (1998) határozata foglalkozik a veszélyeztetett finnugor kisebbségi kultúrákkal. Most pedig jelentést tett a cseremisz helyzetről, s kéri annak kivizsgálását, különös tekintettel a kultúrára és az oktatásra, figyelembe véve az ET dokumentumainak alkalmazását a mari kisebbségre vonatkozóan. (A határozatot az Orosz Föderáció is aláírta.)

A Mari Köztársaság elnöke éles hangú levélben válaszolt a Helsingin Sa- nomatnak, ám a lap a választ nem közölte. Közölte viszont a Joskar-Olában megjelenő Marijszkaja Pravda, míg a Dobrye szoszegyi (Jó szomszédok) című lap ellen, amely lehozta orosz fordításban a Helsingin Sanomatban közölt cikket, bírósági eljárást kezdeményeztek.

Mika Parkkonen finn újságíró A mari népet sarokba szorították címmel jelentette meg írását a Helsingin Sanomatban. A cikk alcíme: AMarij El Köztársaságban nemzeti alapon történő üldözés folyik, amelynek célja, hogy rontsák a köztársaságban élő marik helyzetét. Parkkonen beszámol arról, hogy- az iskolákban a mari nyelv, ami államnyelv, fakultatív tárggyá vált,- megtiltották az ellenzéki újságok kinyomtatását,- megszüntették a mari kultúra támogatását,- a köztársasági apparátusból 80-nál több marit bocsátottak el, akiknek zöme azóta is munkanélküli,- a kormányban az oroszok túlnyomó többséget tesznek ki, mindössze két mari miniszter maradt,- az elnöki adminisztráció 110 tagja közül kb. 10 a mari nemzetiségű,- a sajtóbizottságban egyetlen mari tag sincs,- az államgyűlés 67 tagja közül csak 18 a mari.

Az elnök szerint Oroszországban nincs szükség nemzeti köztársaságokra. A mari nyelvet csak falun beszélik, ott él a mari kultúra is, ezért a falut kell fejleszteni. (Ezzel szemben Joskar-Olában 60 ezer mari él, akik beszélnek anyanyelvükön. Színházi tapasztalatom is alátámasztja ezt, a mari nyelvű darabok telt házzal mennek, s a nézők között sok a fiatal.)

Az elnök szerint a Kudo+kodu c. újság az ellenzék szócsöve, s ezt külföldről finanszírozzák, ami gyanakvást vált ki. (A lap a finnugor népek orgánuma, megjelenését Magyarország is támogatja.) Az újság az elnök szerint konfrontációt szít, mivel a köztársaság élén orosz elnök van.

804