Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Pusztay János: Mariföldön

nagyon hangozhattak el a mari televízióban. Aztán amikor vége lett az adásnak, az gratulált elsőnek, aki az inteijú szövegét megírta, azt a szöveget, amire ügyet sem vetettünk. Az adás után visszamentem a kollégiumba, s a bejáratnál a cseremisz hallgatók tapssal köszöntöttek.

Ezekről a kérdésekről, meg a magyar-cseremisz kapcsolatokról a helyi újságok is kértek tőlem írást: a cseremisz nyelvű le is közölte, az orosz nyelvű azonban nem vállalta.

A másik esemény a visszautazás során történt. Alighogy elindult a vonat Joskar-Olából Moszkvába, bejön a fülkébe A. Juzykajn, neves cseremisz író, aki épp az írószövetségbe utazott Moszkvába. Hozott egy kis edényben mézet. (Tudvalévő, hogy a Volga-Káma-vidéken élő finnugor és törökségi népek évezredek óta híres méhészek.) Erre megszólal egy orosz fülketárs: „a mi jó orosz mézünk”. Mondom neki, hogy valószínűleg téved, mert az oroszok még ki sem alakultak, amikor ezen a tájékon a cseremiszek már javában méhészkedtek. Finnugor népek, így a cseremiszek, mordvinok — még a hagyományos finn- ugrisztika szerint is - többezer esztendeje, azaz jóval az oroszok kialakulása és betelepedése előttől fogva élnek mai lakóhelyükön. Ezt bizonyítják a Moszkva környéki víz- és helynevek. Az oroszok egyik ősi bilinájának (hősének) hőse, Ilja Muromec neve az azóta már kihalt, egykori volgai nép, a muromák alapította Murom város nevéből származik. Mint ahogy az oroszok szent folyójának, a Volgának a neve is etimológiailag bizonyíthatóan finnugor eredetű (a ’fehér, fényes, csillogó’ jelentésű, különböző finnugor nyelvekből adatolható szavakkal függ össze). Azt azután már csak a poén kedvéért tettem hozzá, hogy maga a Moszkva név is finnugor eredetű, ugyanis a cseremiszben van ilyen kifejezés: maszka-awa, azaz ’medve-anya’, ami nem más, mint a Nagymedve csillagkép. Való igaz, hogy létezik olyan - bár el nem fogadott - magyarázat is, miszerint a Moszkva név ebből származna.

1990-ben kerültem megint Joskar-Olába, akkor azonban csak két-három napra. Akkortájt az ELTE Finnugor Tanszékén és a Janus Pannonius Tudományegyetemen az általam alapított Uralisztikai Szeminárium vezetőjeként dolgoztam, s szerettem volna elérni, hogy a Volga-Káma-vidék finnugor egyetemeivel szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki. 1989 őszén kezdeményeztem az akkori Művelődési Minisztériumban, hogy egy-két magyar szakember utazhasson ki kapcsolatfelvétel végett a négy finnugor - akkor még - Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságba, azaz a Mordvin ASZSZK-ba, a Mari ASZ- SZK-ba, az Udmurt ASZSZK-ba és a Komi ASZSZK-ba. A minisztérium Nemzetközi Főosztályának szovjet referatúráján dolgozott akkor Majer Rita - később évekig a moszkvai Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként tevékenykedett, nagy szolgálatot téve egyebek között a finnugor ügynek is -, aki azonnal felkarolta az ügyet. Azt javasolta, menjek másodmagammal, így megkértem Keresztes László kollégámat, a KLTE Finnugor Tanszékének vezetőjét, aki azonnal igent mondott. Csak utólag árulta el, hogy azért egyezett bele ilyen könnyen, mert biztos volt abban, az oroszok nem hagyják jóvá az utat. (Egyébként szerencsés megoldás volt, hogy eljött, mivel ő volt a VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus főtitkára - az eseményre 1990 őszén került sor Debrecenben -, s így közvetlenül, Moszkva beavatkozása nélkül tudta tájékoztatni a vidéki finnugristákat a jelentkezés módjáról, a részvétel feltételeiről. Nemegyszer megállapíthattuk, hogy az információk nem jutnak el a vi800