Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Pusztay János: Mariföldön

Joskar-Ola, 2002 február

A koordinátorok tanácsának soron következő ülésére 2002. február 6-7-én Jos- kar-Olában került sor. Közel tíz esztendeje nem voltam Oroszországban, akkor is - Vas megye küldöttségének tagjaként, hiszen Vas megye és a Mari Köztársaság között több évtizedes testvérmegyei kapcsolat van - éppen Joskar-Olá- ban. Moszkvában a Seremetyevo 2 repülőtéren vártak, autóval mentünk be a Kazanyi pályaudvarra, ahonnan délután indult tovább a Marij El (azaz Mariföld) nevet viselő vonat. Kicsit viszolyogva léptem be az állomás épületébe, mert élénken éltek bennem az évtizedekkel ezelőtti borzalmas jelenetek: tömegek szanaszét, a közép-ázsiai szovjet köztársaságokba utazni készülő, napokig vonatra váró, s így kényszerűen a várótermekben lakó családok, leírhatatlan szagok, kosz, embertelen állapotok. Most viszont azt hittem, egy másik világba léptem be: tisztaság, rend, kulturált körülmények. Volt még időnk a bizottság többi tagjával való találkozásig, ezért betértünk egy salátabárba. Mosolygó, csinos, előzékeny pincérnők - a kedvesség volt korábban a legfeltűnőbb hiánycikk -, bőséges választék, s legalábbis a külföldinek elfogadható árak.

A Marij El első osztályú vagonjában kétszemélyes hálófülkékben utaztunk. Most is, mint régen, minden vagonnak megvan a maga utaskísérője, aki kiosztja - külön díj fejében - az ágyneműt, néhány rubelért teát is kínál, kekszszel. (Egy rubel kb. 10 forint.) A vonaton már nincs étkezőkocsi, csak büfé van.

Maga az út nem túlságosan hosszú (kb. 700 km), mégis mintegy 13 óra hosszat tart. A vonat kényelmesen araszol célpontja felé, s bár nem sokszor áll meg, de ha igen, akkor kitartóan. Az első állomáson, Vehovkában, este 9 óra tájban kristályárukat kínáltak a helybéliek. (Néhány éve még általános jelenség volt, hogy az üzemek, gyárak dolgozói az adott üzem termékében kapták fizetésüket, s annak értékesítésével jutottak pénzhez. Most már talán nem ez a helyzet, de a hagyomány - meg a jövedelem-kiegészítés szüksége - még mindig az állomásra hajtja az embereket.) Szociálisan érzékeny vonatunk is hosszasan időzik, talán, hogy megadja a jó vásárlás lehetőségét. Az értékesnek látszó termékektől a bóvliig minden kapható a peronon.

Reggel megérkeztünk Joskar-Olába. Házigazdáink mikrobusszal bevittek bennünket a Joskar-Ola szállóba. (Utoljára 1990 tavaszán voltam a Joskar- Ola szállóban. [1992-es utam során megyénk küldöttségét Joskar-Olától nem messze egy erdei lakban szállásolták el.] Az akkor még elfogadható állapotú szálloda mára meglehetősen lepusztult, amit főként a fürdőszobán lehetett észrevenni.) Kicsit rendbe szedtük magunkat, majd elmentünk reggelizni. Közben megismertük a programot. Eszerint még délelőtt fogad bennünket a Mari Köztársaság elnöke, ezt követően ebéd az Onar étteremben, majd egy kis kirándulás, este vacsora a kulturális és nemzetiségi ügyek miniszterével, utána rövid látogatás a Mari Nemzeti Színházban.

798