Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Jean Vernette: Szekták

mutat rá, és beavatkozásért kiált. Ahogy a narkomániában manapság egy háromtényezős egyenletet látnak — kell hozzá egy válságba jutott személy, egy bizonyos szociokulturális környezet, meg egy kábító hatású toxikus termék -, hasonlóképp a szektába lépés gyökereinél gyakran állapítható meg, hogy együttesen jelentkezik a személyes kielégületlenség, a kapcsolatteremtés zavara és a parancsuralmi ajánlattétel. Ami a gyógymódot illeti, a drogfüggőnek nyújtott segítségnek csak akkor van értelme, ha az átélt drámai megpróbáltatásokat pozitív lépések követik, és ezek nyomán maga a személy tesz fel kérdéseket, mihelyt tudatára ébred, mekkora károkat okozott magának és másoknak. A megelőzés lényege: megtanítani a fiataloknak, hogy megfogalmazzák saját kérdéseiket az életükkel kapcsolatban, és egyúttal meg is keressék saját válaszaikat. Saját bensőjükből merítsenek kedvet és erőt az élethez, a küzdelemhez, és fedezzék fel magukban a nem is sejtett erőforrásokat. Ezek azok a támpontok, melyekhez igazodhatunk a kezelés utáni segítő kapcsolatban. A parancsuralmi szektából kilépők gyógyításának is ezek az alapelvei.

Az összevetést itt be is rekesztjük, mert drogfüggőség és szektába lépés közt jelentős különbségek is vannak, példának okáért a vallási érzület, a „megtérés” jelensége, mint az egész folyamat gyakori meghatározója. A szociális munkában ez napnál világosabban kiderül.

III. Hogyan reagáljunk?

Hogyan reagáljunk a társadalmi és vallási jellegű kenyértörésekre? Kiátko- zással vagy párbeszéddel? Tereljük vissza a bárányt az akolba, vagy táljuk szélesre az ajtókat és a szívünket? Az ember nem hagyja ott egykönnyen életének kereteit, a családját, a hivatását. Nem változtatunk vallást egy hirtelen jött ötlet vagy érzelem hatására. Meg kell tehát értenünk az „útra kelés” okát (vagy okait), fel kell fednünk a rejtett rugókat, melyeket talán még maga az „útra kelő” sem tárt napvilágra.

A rejtett rugók felfedése. Mit talál meg ebben a csoportban, amit nem talált meg az egyházában, a kapcsolataiban, a környezetében? Lehet, hogy nem is keresett semmit. Kertelés nélkül megszólították az utcán, vagy amikor kijött az óráról. De nem akaszkodhattak volna rá, ha nem várja őket termékeny talaj, ha nincs benne valami lappangó vágy vagy várakozás, hogy rátaláljon a testvéries szellemű életre, az igazság és a társadalom biztos és jól érthető alapeszméjére, netán megvalósítsa a keresztény aranykor nagyszabású ideálját. Roppant fontos, hogy pontosan határozzuk meg a motivációt, ha a továbbiakban hatékony segítséget akarunk nyújtani.

A dolog legmélyén gyakran bizonytalansággal tetézett lappangó félelmet találunk. A parancsuralmi vallási csoporthoz való csatlakozás mintegy válasz az élet és a jövő által felkeltett pánikra. Az újhitű jehovista a Tanúk közt szilárd, megbízható körülményeket talál, és törődnek vele. Micsoda biztonságérzetet ad, hogy ő is a kiválasztottak közé tartozik! Jól szervezett közösség, mindenki „testvér” és „nővér”. Csak engedelmeskedni kell a ,Jelügyelőknek”. A Te- okratikus Szövetség rendelkezései mindennek megadják a keretét; ők azok, akik a gondolkozás és az élet valamennyi kérdésére választ adnak. Erős kö789