Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Jean Vernette: Szekták
sikere, amilyen a rózsakereszteseké, az antropozófusoké és megannyi ezoterikus mozgalomé. Innen ered a vallási képlékenység: Jézust ugyan továbbra is tisztelet övezi, de csak mint a számos isteni-kozmikus „avatár” egyikét. Nem gyó'zik idézni az evangéliumokat, ámde gnosztikus újraértelmezésben. A vallási hit ,Jelpuhulása” a keresztényeknél is tapasztalható: négyből egy hisz a reinkarnációban. Kulturális törés. A kenyértörésre vitt helyzet hátterében - elutazás Dániába, hogy részt vegyen a Szcientológiai Egyház előkészítő tanfolyamán, Provence- ba, hogy csatlakozzon egy „új kori” közösséghez — mindig a felnövekvő gyermek roppant kényes kapcsolata áll szüleivel, kiváltképp ami az élet értelmének és a vallási meggyőződéseknek a továbbadását illeti. Mintha szakadék tátongna két kulturális világ között, ami világosan megnyilvánult az 1960-as évek Amerikájában: akkor jelent meg az ellenkultúra, Franciaországban pedig a ’68 májusi eseményekkel. Az ipari társadalom mélyén mindig is ott lappangott ez a törés, kivált amióta felgyorsult a technikai fejlődés, és a hírközlés egyetemessé vált. Az „új kultúrák” összefüggésében a vallási igazság már nem készen kapott adottság, hanem a személyes útkeresés gyümölcse. Többé nem az engedelmesség a társadalmi és a vallási élet szervezője. Nem azt mondjuk már, hogy „hinni kell”, hanem azt, hogy „autentikusnak kell lenni”. A hit helyébe az eredetiség lépett. Hagyj fel azzal, hogy távolságot tartasz a gyökereidtől! Ne izgasson, hogy marginálisnak látszol a „rendszerhez” képest - ahogy Isten Gyermekei mondják. Az utazás, a trip — belső utazás a kábítószerek révén, földrajzi az Indiába tartó charteijáratokon, szimbolikus a rózsakeresztes és martinista tanokban - fejezi ki a szakítás sokféle formájában megjelenő, ám egyazon földrengés keltette „útra kelést”: e földrengés fészke messzire távolodott a családi kapcsolatok kizárólagos terepétől - a nyugati félteke kulturális kérge repedt meg. A kezdeti megrázkódtatás annál erősebb, minél inkább a korábbi nemzedék eszményi modelljét testesítették meg a szülők gyermekeik szemében: például hűek maradtak a hagyományos értékekhez, vagy gyökeresen kétségbe vonták a társadalom hasonló modelljét. Jegyezzük meg mindenesetre, hogy manapság egyre inkább jellemző a készen kapott gondolkodási és vallási sémák kerülése a társadalmi normák közé látszólag sikeresen beilleszkedő, mégis „máshollétet”, másféle kiindulópontokat kereső felnőttekre is. Drogfüggó'ség és belépés egy parancsuralmi szektába. A parancsuralmi szekták gondjával szembesülő szociális munkás, pedagógus, pszichológus vagy orvos egybehangzóan állítja, hogy a drogfüggőkkel és a szektatagokkal kapcsolatos kórmegállapításban és gyógymódban számos a közös elem. Ahogy a nar- komániának sem feltétlenül a kábítószer az előidézője, a szektába lépésnek sem az az egyedüli előzménye, hogy megjelenik a színen egy térítő. A háttérben gyakran ott húzódik a hányatott életű személyiség története és a nyomasztó társadalmi környezet. A narkománia általában hű tükre az egyéni és a közösségi lét alkalmazkodási nehézségeinek és egyensúlyvesztésének. Maga a szektajelenség is, pszichológiai tényfeltáróként, intézményeink elemzőjeként hiányosságokra 788
