Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Jean Vernette: Szekták

más szervezettől nem kaptak meg. Tevékenységük legjobb oldala a személyes segítség és a társadalmi integráció előmozdítása. Még ha a legelítélendőbb oldalát nézzük is tevékenységüknek, vagyis hogy fanatizmusra, türelmetlenségre, vagy éppen önpusztításra ösztönöznek, és hogy a közvélekedés szerint téves feltevések alapján működnek és veszélyes eszméket terjesztenek, azt mindenképp el kell ismernünk, hogy efféle ballépéseket minden vallás követett el történetének ebben vagy abban a szakaszában (...).

A szekták — sokféle módon - szeretetközösségeket alkotnak, bárhogy jelennek is meg a külvilág előtt, és bármilyen ellenséges érzület jut is kifejezésre a társadalom egészével való kapcsolataikban. A feszültségek csak olyankor hagynak alább, ha a szeretet — és talán a gyűlölet is - a felekezetek és a vallások szelídségéből vagy lagymatagságából fakad.” (Bryan Wilson: Les sectes religieuses [Vallási szekták]. Francia fordítás, Paris, Hachette, 1970, 241-242. o.)

2) „Rá tudjuk-e szánni magunkat mostani nagy romlásunkban, hogy szétzúzzuk végre a hemzsegő és sokasodó szekták kártékony tevékenységét?

Az egyik szekta hatalmába kerítette a legkisebb fiam szellemét. Emiatt meg kellett halnia, megölték, de öngyilkosságnak álcázták. Húsz esztendős volt. (...)

Oktalanul megölt fiam nevében, valamennyi fiatal nevében, akik értelmetlenül haltak meg, az élet és minden olyan ember nevében, akiket értelmetlenül mészároltak le, panaszt emelek. Önnél emelek panaszt, Köztársasági Elnök Úr, aki megtestesíti országunkat és civilizációnkat, de panaszt emelek mindannyiunknál, a beteg Nyugat összes polgáránál.

Panaszt emelek a segítségért kiáltó jövő nevében.

Érthető a jelenkori nagy vallások zavara saját ivadékaikkal, a szektákkal kapcsolatban. Saját serdülőkorukat láthatják viszont bennük; az eltelt évszázadok megfontoltabbá tették őket. De a lelkűk mélyén kedvelik őket; éppen ezért büntetik őket olyan szigorúan, mint régente, amikor még kemény kézzel bántunk gyermekeinkkel. Ma a dolgok sokkal bonyolultabbak. Az inkvizíció ideje lejárt, ma érvekkel kell meggyőzni az embereket. De semmi haszna: hogy is lehetne másképp, hisz két egyformán szilárd kinyilatkoztatás néz farkasszemet egymással. - Láttam Istent - mondja az egyik -, ezt parancsolta. - Láttam Istent - mondja a másik -, azt parancsolta. - Ki tud itt okos lenni?

Vagyis a régi vallások nincsenek már abban a helyzetben, hogy felvegyék a harcot a szektákkal. Védekező állásba húzódnak, sőt olykor titkon még össze is játszanak velük. (...)

Végül is a probléma gyökere ebből a dilemmából sarjad: szabadság vagy üdvösség. Ha tiszteletben tartjuk a szabadság eszméjét, lehetetlen hatékonyan fellépnünk a szekták, még a nyilvánvalóan ártalmasak ellen sem. (...) A Moon-szekta a befolyása alá vont egy fiatal nőt. Családja - erőszakot alkalmazva őreivel szemben - kiszabadította. Ám az agymosás olyan hatásos volt, hogy mihelyt kiszabadult, ennek a fiatal nőnek az volt a legfőbb gondja, miként kerülhetne vissza börtönébe. Úgy látszik, ott boldog volt; boldog volt az önpusztításban. Mint nagykorú állampolgárnak, joga volt a szabad választáshoz. (...)

Ha úgy ítéljük meg, hogy közérdek véget vetni a szekták garázdálkodásának, akkor is végét kell vetnünk ennek a garázdálkodásnak, ha emiatt fittyet

782