Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Tatár Sándor: E bura fakó!; A kalaptartó segítsen meg; Elő-epitáfium, két részben, verebekkel (versek)
A kalaptartó segítsen meg A portás (vissza)köszön minden reggel. Azt hiszi, téged lát minden alkalommal. Te meg magad sem tudod (vagy inkább egyedül te nem tudod; a többi boldogan lubickol ebben, és sejthetőleg még sok egyéb evidenciában), mi az a mag, mely azonos marad(t) önmagával, s együtt mozdul veled. „Belet takony táplál, agyat hazugság —" írta (Hajnal Gábor fordításában) Benn, a g(ermán) De kit/mit táplál az, ami a (?)te(?) nyelőcsöveden csorog vagy szánkázik végig? Meg kéne metszeni a fáidat, s a semmibe kizengett versfutamok, verstöredékek sorsát így vagy úgy eldönteni.- Úgysem nyeli el a kanális sorsjegyed darabjait; nem nyernél vele semmit, hogyha összetépnéd Álmodban kipukkadt léggömböt vonszolsz. (Új bortól kirepedt régi tömlőt? [Az új bor is csak jámbor óhaj?]) Ugyan! hát persze, hogy nincs elfuserálva az életed. Halleluja! Mi vagyunk- te meg kiváltképp — a bokréta rajta.
