Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Tatár Sándor: E bura fakó!; A kalaptartó segítsen meg; Elő-epitáfium, két részben, verebekkel (versek)

Elő-epitáfium, két részben, verebekkel

(1)

A bokorágak közt amott, nézd, egy veréb ül; az ember’ a pádon, míg lassacskán leépül.

Lassan kopik, ereszt, mattul (vagy gyorsan épp): nincs, óvni, hatalom - majd csikorogni kezd...

Fogy szappan, fogy Cavinton

meg tea, sóskapép;

most gond még, hogy lazitson,

ám nó' közönye, míg

már enni se kér végül —

a bokorban amott

egy ráéró's veréb ül.

(2)

Veréb, látod, a fán (higgy nekem) épp kilenc ül.

Még élsz; a mutató még (éppen hogy) kilendül, de már az akarat, mint ágyékod, erőtlen - halál nehéz doha gyűlik a levegőben.

Te hogyan fogsz talajt, ha végleg elapad ott bévül a folyó, mely áradt egykor bőven? Örülhetsz, hogyha majd felszív a messzeség - más látja csak, hogy a fán ül kilenc veréb.

780