Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Czegő Zoltán: Metopa. Az átlátszó leány

hozzád adja magát amúgy összesen és kiváltképp, de bizonyos fokig pláne. Ez világos. És még? Kocsi?- Szóval hallottad. A te Opeled ki sem tud jönni még a kapun sem Dénes paptól. Azt mondta, hogy... Várj csak.

Zsolt telefonált, de le nem vette a szemét ő sem Istvánról, aki a leveses fazékkal bíbelődött, majd a csirkével, nagyon figyelve. A szolgálatos tisztet kérte, kapta, halló, mondja az ügyeletes sofőrnek, s ha lehet, Süninek, szaladjon ki ide hozzám Szenesre a terepjáróval. Az még talán ki tud jönni a buszok nyomán. Köszönöm.

Letette, Istvánt nézte, mintha abból kellene maga helyett férjjelöltet faragnia, de most rögtön. Piros kockás flanel inge köldökig kigombolva, és a kacagás határáról átbillent aztán a felszabadult hahotába, kacagott, papucsa sarkán háromszor fordult meg a konyha lapjain.- Figyelsz, ember?! Roppant módon megsértett, azt mondta a...- A mester?- Egy nyavalyát, Enikő! Azt mondta, hogy ha így, akkor ő azt hitte, mi nem leveskét, hanem pezsgőt kanalazunk, száraz pezsgőbe mártogatjuk a kalácsbelet, úgy ünnepeljük őt, de...- Teljesen igaza van...- Várj, és azt is mondta, hogy minden lány megérdemli a sorsát, aki lefekszik egy teljesen idegen emberrel, aki...- Még szép, hogy nem a rokonaival feküdt le.- és hogy ő jönne kocsival, ha mi már ilyen impotensek vagyunk.. Ezért hívtam a terepjárót.- Van alufóliád?- Az mi? Van unicumom.- Zsírpapír, kedvesem.- Neked most, a boldogságom sáncárkaiban zsírpapír jut eszedbe?- Legelőször. Ez a legfontosabb. Ugyanis a csirketyúk teljesen puha, piros, elkészült, azt csomagoljuk, és ingben, gatyában, ha muszáj, de indulunk a halaskúti gyógyszerészlányhoz, aki nő a javából.- Jó vagy István, köszönöm. Nagyon köszönöm, hogy... szóval jó lesz minden.- Lehajolok, ha föl akarsz puszilni. De inkább rohanj zuhanyozni, én ugyanúgy, míg megjön Simike kormányzó úr. Nyomás! Leves marad!

Meleg nadrágokat vettek föl, mindketten magas nyakú pulóvert, arra sötét zakót, percek alatt borotválkoztak, és a frissen fürdött két diák várta a terepjáró, négykerekes meghajtású kocsit, hogy elinduljon leánykérőbe. Zsolt egyre komolyabb lett, ahogy teltek a percek. István egyre inkább azt érezte, hogy násznagy, vagy valami ilyesmi, akinek viselnie kell minden felelősséget, talán még a leány megkérésének hímes-míves feladatát is. Nézte Zsoltot, az nézte az elemében lévő barátot, akkor Istvánnak eszébe jutott valami. Figyelj, át- ugrom Emmushoz, nehogy telefonálni merj Enikőkének, mert elronthatsz mindent, értetted-e? Azonnal jövök. És jött egy szép cserépvirággal, abban ragyogó, virító muskátli bokor. Úgy állt a konyhaajtóban a legszebb kabátjában, mint Zsolt születésnapján, vagy magas kitüntetése alkalmából.- Ember, virág nélkül hogy akarsz menni?! Hiába vigyorogsz, drága jó de- lavár testvérem, mert mire emlékezik vissza és miről mesél az unokáidnak

755