Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
tanám, hogy inkább az ideológiai, politikai, mozgalmi ellenzékiség szításában volt némi hangsúlyosabb szerepem.- És ha most meghallja azt a szót, hogy Symposion, mi jut az eszébe?- Persze hogy az irodalmi ifjúság jut az eszembe, és persze hogy azok az akkor minden helyi determináltság ellenére is majdnem korlátlannak tűnő' szépséges európai, magyar és jugoszláv távlatok, amelyek akkor, a történelem fura illúziójaként ott lebegtek a szemünk eló'tt. Elmúlt közben harmincvala- hány év, és hát ma itt vagyunk, ahol vagyunk: a történelmi illúziók a porban, az irodalmi, kulturális, nemzeti kisebbségi illúziók úgyszintén a porban, úgyhogy majd a boldog XXI. századnak és az akkori itteni vajdasági magyar fiatal íróknak lesz mit újrakezdeni, lesz mit kivívni illúzióban, perspektívában, és reméljük, a realitásokban is. Eörsi István* (Költő, író, publicista)-Mit jelentett Önnek az Új Symposion olvasmányként, és mit jelentett publikációs lehetőségként?- A hatvanas évek közepén utaztam először Újvidékre, Sinkó Ervint meglátogatni. Ott aztán megismerkedtem a tanítványaival és a köré gyülekező fiatalokkal: Bányai Jánossal, Tolnai Ottóval, Fehér Kálmánnal, Végei Lászlóval, Danyi Magdolnával és más írókkal, kritikusokkal, s persze megismerkedtem a lapjukkal is. Ez a lap az akkori Magyarországon elképzelhetetlen lett volna, mint ahogy maga Jugoszlávia is elképzelhetetlennek tetszett nálunk. Miért? Először is azért, mert a jugoszláviai magyar irodalom nemcsak magyar irodalmi hatásokat mutatott, hanem jugoszláv irodalmiakat is, és a jugoszláviai irodalomban az avantgárdnak sokkal erősebb befolyása volt. Másrészt pedig Jugoszláviában sokkal nagyobb volt a politikai szabadság. Olyan dolgokról lehetett beszélni, amelyekről Magyarországon korántsem, nemcsak az orosz témáról, ami ott egyáltalán nem volt tabu, hanem társadalmi és érzületbeli lázongásokat is ki lehetett fejezni. ’68 táján, amikor úgy tűnt, hogy nálunk is terjedni kezd valami szabadságféle, merész lapterveket ápolgattunk. Horgas Béla volt a főszerkesztője annak a reménybeli lapnak, az Eszméletnek, amely köré nagyon sok író csoportosult - olyanok is, akik ma egymástól nagyon távol állnak. Ide járt Tolnai Ottó is, és amikor az Eszmélet megjelenését végül nem engedélyezték - hiszen amikor felszabadítottuk Csehszlovákiát saját magától, akkor a remények, amelyek a csehszlovákiai reform-mozgalommal párhuzamosan fejlődtek, a du- gájukba dőltek -, akkor adtunk neki egy teljes számra való anyagot. Es Tolnai Ottó a határon - hogy-hogy nem - lebukott. Még a fenekébe is belenéztek, *Eörsi Istvánt ugyan pár nappal később - no és nem is a Vajdaságban - kerestük fel, de ide kívánkozik, hogy milyen kilátás nyílt az Új Symposionra Budapestről, a hatvanas évektől. 81
