Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
gyomány-építésnek, hogy nem kimondottan nemzeti alapon történt, hanem azokból a művekből, írói életrajzokból állt össze, amelyekhez szellemileg, érzelmileg, intellektuálisan kötó'dni tudtunk; és ez a hagyomány különbözött az „eló'írt” hagyománytól éppúgy, mint attól, amit a köztudat irodalmi vagy szellemi hagyománynak tartott.- Ha finoman is, de célzott arra a politikai nyomásra, ami Önökre nehezedett. Milyen súlyt jelentett ez valójában?- A politika jelen volt az Új Symposion egész történetében ilyen vagy olyan formában; megítélés kérdése, hogy ki hogyan mérte fel a befolyásait. Amikor a Symposion elindult, a hatvanas évek kellős közepén jártunk, és ezek a hatvanas évek ’68-hoz vezettek. ’68 felé vezetett a gondolkodásnak és szellemnek minden fonala, és a mi egyik nagy meghatározó politikai élményünk a belgrádi, az európai ’68 volt, beleértve természetesen a csehszlovákiai eseményeket. A politika nyomása az néha elviselhető, néha nem elviselhető, de én azt hiszem, hogy a Symposion egész története során, ameddig lehetett, távol tudta magát tartani a politikának attól a mindennapi taktikai vonulatától, amely befolyásolhatta volna a szerkesztés vagy az írás koncepcióját.- Az Új Symposion harmincöt éves története nemzedékváltások története. Miként látja, ezek a nemzedékváltások hogyan mentek végbe?- Nem a szokásos módon, nem úgy játszódtak le, ahogyan az irodalom- történetből elsajátítottuk. Viszonylag kevés megrázkódtatással jártak, amit az is bizonyít, hogy nagyon sok olyan munkatársa volt a Symposionnak, aki a harmincöt év alatt folyamatosan jelen volt a lapban. Gyakran erősebben és hangsúlyosabban, mint az újabb nemzedékek bizonyos tagjai, akik különféle módon meghatározták a Symposion arculatát. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a nemzedékváltásokkal változott a Symposion tartalma, beállítódása, érdeklődési köre is, de én ezt egy természetes folyamatnak tartom. A Symposion alapos olvasása pontosan kimutathatná, hogy a váltások milyen újdonságot hoztak, mit tartottak meg a korábbiakból, és ezekre az újításokra később hogyan épültek rá az irodalmi, társadalomtudományi, szellemi tartalmak.- Megnevezne néhány olyan művet az Új Symposion történetéből, amely megítélése szerint a magyar irodalom klasszikusává válhat?- Felsorolhatnék több könyvet is, de csak egyet említek meg, amely kultikus lett. A nemzedékének is kultikus könyve, és azt hiszem, ma is nagyon vonzó olvasmány. Ez az a könyv, ami valóban tartalmazza a hatvanas évek világát és hangulatát - természetesen Végei Lászlótól az Egy makró emlékiratai. 1967-ben jelent meg, pont abban az évben, amikor én az Új Symposion főszerkesztője voltam. Utasi Csaba (Felelős szerkesztő, 1972-1974)- Milyen szerepet töltött be az Új Symposion a háború utáni jugoszláviai magyar irodalomban?- A téma messzire, csaknem a kezdetekig vezet vissza. A jugoszláviai ma76
