Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika
lehet („..vidd haza a lányt, vidd haza Cannakaléba, Kölnbe vagy Trójába" 39.), tehát sehol sincs. Vagyis, úgy véljük, a küldés aktusa hangsúlyosabb itt, mint a hazavitel, tehát a hely, ahová megérkezhetnek. Ebben a szimbolikus értelemstruktúrában a nő megevése mint a bűnbeesés értelmezhető. Külön érdekes a kert szempontjából Ali Batazar mint az egyetlen mozgó szereplő neve, amelyben a batár és a bazár szavakat ismerhetjük fel, tehát nevében hordja az utazás és kereskedés ismérveit. Ebben az újraírt, háborús kertben „átmenő forgalom” van tehát, kereskedők és kamionsofőrök hozzák-viszik a legkülönbözőbb dolgokat, menekülteket és műsorfüzeteket. Nem hermetikus és különösen nem édeni ez a kert, mégis egyfajta bűnbeesés megy végbe itt is. Jelenkori intertextust foglal magába a novella legfeltűnőbb visszatérő motívuma, a Titokban hullni kezdő hó", amely a novella záró mondataként külön hangsúlyozódik. A hóhullás rendre valami rendkívülit jelez a történetben, de a novella tágabb világában is (,fikadtak napok, amikor titokban hullt a hó is. Amikor például kivégezték a cipész diktátort"... 34.). Ez a rendkívüliség mintegy megelőlegeződik a menekült lány mozdulatában, mikor az megjelenésekor első cselekedetével elindítja a hóhullást: ,J\Ielinda Pipo tétova mozdulattal végigsimított az arcán. Nyomban hullni kezdett a hó.” (35.) A hó metaforája Ott- lik Géza Iskola a hatái'onját, annak központi metaforáját idézi. Az iskola a hó jelképi tartalmai között „Isten irgalmának, a pillanat ajándékának és a csodálkozni tudás merőben antropológiai kérdésének egyaránt helyet biztosít”29. A hóhullás itt szintén a kegyelem jelképe lesz, amit az utolsó mondat erősít fel különösen. így a lány első mozdulata nemcsak az események, illetve a novella különösségét vetíti előre, hanem a történet végének kegyelmi - feloldó mozzanatát is. c) narráció A novella az élőbeszédszerű elbeszélés látszatát kelti állandó kitérőivel és csa- pongásával. A narrátor mintha össze-vissza beszélne, sokszori, látszólag motiválatlan váltásokkal a témák között. Ezekkel a váltásokkal törések keletkeznek az elbeszélésben, a történetmondás folytonosságában. Mindezek ellenére az elbeszélésmód rendkívül modoros. Stílusának választékossága irodal- miságát hangsúlyozza. A szöveg pedig - a látszattal szemben - szintén erősen szerkesztett: rendezett, egyszerű összetett mondatokkal kezdődik, majd burjánzó, többszörösen összetett mondatok kezdik uralni a szinte szétfolyó szöveget, amelynek végére már csak egyszerű tőmondatok maradnak. Tehát a szerző a történet lezárulását, avagy a szöveg „elvarródását” a mondatstruktúrák változásában is megjeleníti. Ez utóbbi, a szöveg „elvarródása”, metaforikusán is jelölve van, hiszen a felboncolt Melinda Pipot — akit fentebb a szöveg önreflexív metaforájaként értelmeztünk - összevarrják a novella végén. Az elbeszélő és párbeszédes részek ugyancsak ritmusszerűen váltogatják egymást, végül a lezárás csattanóként következik a történetre, mintha csak a szöveg erre lenne „kihegyezve”. Az állandó kitérők a történetben elbeszélhetőségi problémákat is felvetnek. Az elbeszélés fonalának folytonos megszakadása és a szövegnek mint megnyilatkozásnak - s mint megnyilatkozás-mondatok egységének - látszólagos rendezetlensége és rendszernélkülisége mind erre vall. Az élőbeszéd711
