Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika

Nem csak azért, mert „a nyelvi-poétikai megformáltságban színre lépő történet (...) egyetlen esetben sem értelmezhető a narratív szituáció figyelmen kívül hagyásával”11, hanem mert - mint azt látni fogjuk - Darvasinak a dolgozatban elemzett novellája (is) feltűnően a szövegszerű jelenségekre irányítja az olvasó figyelmét.

II. Darvasi szövegvilágáról

Darvasi egyes szövegei többszintű összefüggést mutatnak. Gondolunk itt egyrészt arra, hogy bizonyos szereplők megnevezései - vagy akár a szerző tárcaírói álneve, Szív Ernő, saját színdarabjának szereplőjeként - más műveiben is feltűnnek, és arra is, hogy bizonyos motívumai (azaz szemantikai komplexumként működő szövegegységei12) ismétlődnek különböző szövegekben. Különböző szövegei így egymással reflexív viszonyba lépve egy egységes íróinyelvi világ képét mutatják. Ugyanígy beszélhetünk egyfajta elbeszélésmódbeli egységességről, hiszen Darvasi több korábbi szövegét, legfőképpen A könnymutatványosok legendája című regényét, s a Szerezni egy nőt című kötetét is nagyfokú stilizáltság és hangsúlyozott esztétizáltság mellett kihagyásosság, metonimikusan nem motivált mondatok beékelése jellemzi, ezenfelül az a tendencia, hogy a szövegek „tragikus beállítódást generáló olvasási retorikákra”13 támaszkodnak. Darvasi a regényben is „metaforákat fűz cselekménylánccá, tulajdonneveket ruház fel emberi testtel”14. Jellegzetes továbbá a novellák poentírozó zárlata, és regionális kifejezések, hangulatszavak gyakori használata. És különös alakok szerepeltetése különös nevekkel.15

Ebben - hogy a Darvasi által követett és megújított sok más prózai hagyományból egyet mindenképpen kiemeljünk - Bodor Adám poétikájához kapcsolódik leginkább. Bodornál is nagy szerepet játszanak például a tájegységek atmoszféráját hordozó és jelentésképző nevek, a kihagyásosság, az egymás mellett elfutó párbeszédek, a groteszk határhelyzetek tragikuma, és a töredezett történetet átszövő motívumhálóval megteremtett egységesség, legfőképpen a Sinistra körzet című regényében.16

Darvasi Szerezni egy nőt című kötete a korábbiakhoz (főleg az előző, 1998- as, műfajilag és tematikailag is heterogén, Szerelmem, Dumumba elvtársnő című novelláskötethez) képest jóval egységesebb, szerkesztettebb. (Az azóta megjelent A lojangi kutyavadászok című novelláskötete szintén, sőt az évek óta közölt, de kötetbe még nem rendezett újabb Szív Ernő sorozatok is egy-egy elbeszélésmód ismétlődő variálásából születnek, de ezek tárgyalása nem fér be ezen dolgozat keretei közé.) Egységességet mutat mind hangnemében, novelláinak elbeszélésmódjában, mind tematikájában: ugyanis a novellák, címeik által kijelölve, mind egy-egy nő, illetve egy-egy nő szerzésének történetét mondják el. Az egyes történetekben a szabad élőbeszédszerű elbeszélésmód kínálta csapongás lehetőségének jelzése mellett inkább a koncentráltabb szer- kesztettségre kerül a hangsúly: Mesélhetnék annyi minden másról is, de ez most nem érdekes” (Milenka Carica, 25.). Sokkal inkább az egyes mondatok megalkotottsága és ezáltal a kihagyások, elhallgatások enigmatikussága lép előtérbe a történetek áradásával szemben.17 Egységes formakoncepció nyilvánul meg a novellák elbeszéléstechnikájában: olyan egyes szám első személyű

704