Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika

DOBRIIMRE Történet és szövegszemantika1 Darvast László Rozália Fugger-Schmidt2 című novellájának elemzése I. Darvasi recepciója Darvasi László a kilencvenes évek magyar irodalmának egyik legsikeresebb szerzője lett. Eme sikeresség nemcsak a kritikai fogadtatásban, hanem egy olyan általános népszerűségben is megmutatkozott, ami aztán „irodalmi si­kertörténetként” való tárgyalását is eredményezte.3 Ennek okát „az egyre in­kább elméletiessé váló szövegirodalom ellenében egy igen szubjektív, mesei meghatározottságú elbeszélői hang”4 artikulálódásával magyarázták. Művei­nek befogadását a hazai kritikában azonban kétféle megközelítési irány jelle­mezte. Az egyik kritikai vonulat a „kontinuus-történetelvű eljárásmód”5 kép­viselőjét látta a szerzőben, s prózáját nem egyszerűen történetközpontúként, de a történetet „rehabilitálóként”6 határozta meg. E megítélés jegyében Dar­vasi írásai ,jól olvashatóaknak”, könnyen befogadhatóaknak, s mint ilyenek a „szövegirodalom” alternatívájának minősültek.7 Ennek az ítéletnek megfe­lelően novelláit sokszor nyelvi megformáltságuk figyelembevétele nélkül, egy­oldalúan, csak a történetek felől vélték értelmezhetőknek. A recepció másik iránya a Darvasi-írások egyéb összetevőire és forrásaira igyekezett rávilágí­tani, így szövegeinek nemcsak nyelviségére, hanem intertextuális vonatkozá­saira8 vagy szimbolikus - pszichoanalitikus - értelmezhetőségére11 is. Termé­szetesen a recepció különböző irányai nem tisztán tagozódtak egyik vagy má­sik vonulatba, ám kétségtelen, hogy az örökölt kanonizációs stratégiák men­tén (mint például a „szövegszerű” és „történetszerű” irodalom leegyszerűsítő dichotómiája) vita alakult ki a művek körül. Ezen a vitán az évtized végére az árnyaltabb megközelítéseket képviselő, több szempontot is magukévá tevő értelmezések léptek túl. A történet felőli olvasás elégtelenségére azonban Darvasi nagyregénye, A könnymutatványosok legendája is nyíltan „válaszolni” látszik. Szilasi László szerint jelentősége éppen abban áll, hogy „a szöveg esemény, történet és el­beszélés egymásrautaltságának tudatában, az elbeszélés erős feltagolásával és felsokszorozásával jelentősen megnehezíti a (nagy) történetekre koncent­ráló olvasást, és ily módon az események általuk történő megértését”10. A re- gényi narráció megszakítottsága és „m u 1 ti plikáeiója” megerősíti azt a tapasz­talatot, hogy Darvasinál a történet „sokatmondósága” nem fedheti el az el­beszélés mikéntjét, az elbeszéltség fontosságát. Az értelmezésben tehát mi sem maradhatunk meg a történet szintjén. 703

Next

/
Thumbnails
Contents