Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Lőrinszky Ildikó: Hamilkár lánya

ribútumai között szerepel a bika, s akinek az állatot feláldozzák30. Creuzer francia átdolgozása szerint a Kánaánban Asztaliét tehén, Bált vagy Molochot pedig bika formájában ábrázolták37. így jelenik meg a karthágói regényben is, a legtöbb Bál templomában, melynek „mérhetetlenül magasba nyúló” falai félelmetes sírboltra emlékeztetnek (590. o.):

feljebb, magasabban, mint a kandeláber, és jóval magasabban, mint az oltár, Moloch szobra emelkedett, csupa vasból, emberkebellel, melyen nyílások tátongtak. Kitárt szárnyai a falhoz simultak, megnyújtott kezei a földet érték, homlokán sárga karikával szegélyezett három fekete kő három szemet ábrázolt, s mintha bőgni akarna, iszonyatos erőfeszítéssel emelte bikafejét.” (592. o.)

Ellentétes elemeket ötvöző' szimbolikájának megfelelően Moloch egyszerre élet és halál ura: a gyászos, kegyetlen isten nem más, mint az életerőt és nemzőképességet megtestesítő bika, a Holdat megtermékenyítő Nap. A tüzes bolygóval szemben passzív Hold más összefüggésben maga is aktív szerepet játszik: a földnek adja át a megtermékenyített magokat, belőlük csírázik ki az új élet38. Hamilkár lánya a „szántás-vetés idejében” keresi fel a zsoldosvezért, hogy az istennő fátylát visszaszerezze (660. o.). A sátras jelenetben Matho és Szalambó egyesülése a két bolygó mennybeli egyesülésének földi képe:

„Szalambót bágyadtság borította el, melyben teljesen elvesztette önmagát. Valami, ami egyszerre volt bensőséges és megfellebbezhetetlen, az istenek parancsa kényszerítette arra, hogy átengedje magát, felhők emelték, s félig aléltan bukott az ágy oroszlánbőr takarójára. [...]- Moloch, felperzselsz engem!

S a katona lángnál is emésztőbb csókjai beborították testét, mintha vihar sodorta, a nap ereje szívta volna fel. ” (668. o.)

Ugyanez a szimbolikus jelentés fedezhető fel az ókorban széles körben elterjedt bikaáldozatokban33. Creuzer magyarázata szerint erre az archaikus rítusra az ünnepek végén került sor. A bikát területenként más és más istennőnek ajánlották fel, az epheszoszi Diánának, Ceresnek vagy Proserpinának stb. Az állat első legyőzői között olyan mitológiai hősöket találunk, mint Hé- raklész, Thészeusz és mindenekelőtt Perszeusz, aki a bika megölésével a fény uralmát jelképezi a sötétség felett, a jóság diadalát a gonoszság felett40.

A bika természeti rítusokhoz kapcsolódó képe beépül a karthágói regény egészét átjáró napszimbolikába. Az ősi hitvilág szerint az év termékeny periódusának kezdetét jelző tavaszi napéjegyenlőségkor a Nap a Bika csillagképben tartózkodott. Az ellenállhatatlan erőt, férfiasságot, termékenységet jelképező állat ugyanakkor a pusztítás, a halál képzetéhez is kötődik.41

A zsoldosvezér és a bika közti kapcsolat különböző mítoszok szálaiból ösz- szeszövődő, gazdag szimbolikus hálót bont ki. A vad, zabolátlan állat mozgásával a tenger hullámzását idézi, ezért szerepelhet a tengeristen attribútumai között42. A líbiai katonát így láthatjuk a karthágói regény egyik csatajelenetében:

,jMo-tho parancsot kiáltott: ahány pajzs, mind a sisakokra borult, ő rájuk ugrott, hogy valahol megkapaszkodhassék, és visszakerülhessen Karthágóba; iszonyatos bárdjával hadonászva futott a bronzhullámokhoz hasonlatos pajzsokon, mint szigonyát rázó tengeri isten a habokon.” (708. o.)

695