Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Hózsa Éva: Beszédes Török Ádám(ok)
HOZSA EVA Beszédes Török Ádám(ok) A GION-PRÓZA BESZÉDHELYEIRŐL Ha az olvasó a Török Ádámok ügyében nyomoz, akkor a gazdag életműből főként két Gion-regényt lapoz fel újra, hogy feltegye a kérdést, vajon tekinthető-e Török Ádám valamiféle beszélő hősnek, olyannak, aki az adott szituációban beszélni tud, aki egy meghatározott helyzetben/helyzetból el tud mozdulni. A Török Ádámok rejtélye a Joáb-regényben fellelhető hasonlathoz kapcsolódik: „Olyan volt, mint egy nagy, hűséges házőrző kutya, akit valamikor megtanítottak cigarettázni.” A Testvérem, Joáb (az első fellapozott regény) nyolcadik fejezete a mozdulatlanság szituációjában hozza meg az említett elmozdulást. Amikor ugyanis a játékbábugyár két munkása a munkahelyi feltételek következtében megőrül, és a gyárudvar várakozói a beszélőt szeretnék hallani, még az egyébként mindig pofázó Kovács Pali is legfeljebb megszeppent beszélgetőként van jelen. Beszélgetése során meséli el festő barátja adomáját a legedzettebb festőmodell- ről, aki mindössze másfél óráig tud állni és várakozni. Török Ádám délután három óra körül (a napfénybe vetettség camus-i/mé- szölyi helyzetében) kér szót, abban a határhelyzetben, amikor nem ajánlatos szót kérni, és indoklása helytálló: „Valamikor sokat beszéltem az embereknek.” Figyelmet érdemel tehát, hogy az elhallgató/az elhallgattatott Török Ádám a beszélgetők közül beszélőként lép színre, felkészült a produkcióra, hiszen a játékfigurákat (Miki egereket, Donald kacsákat, Pinokkiókat) is kihozatja a gyárépületből, hogy nyomatékosítsa megtervezett mondandóját: az álmok gyártói nem merevedhetnek mozdulatlanná. Török Ádám szónoki beszédének (manapság paródiaként értelmezhető) jól formált szövege, valamint a játékbábukkal való megdobálás a régió összeomlás-tapasztalatainak, bukott ideológiáinak nézőpontjából válik újraértelmez- hetővé. A (beszédaktushoz) hűséges Török Ádám a következőket mondja: ,A szép dolgokról kell beszélni, és a szép dolgokra kell gondolni. Még akkor is kell beszélni róluk, ha nincsenek; az álmokról is kell beszélni, és meséket kell mondani egészen addig, amíg az emberek el nem hiszik az álmokat és a meséket”. A komor és ünnepélyes Mesélő Testvér (lásd a wittgensteini elvvel dia- logizáló Török Ádámot) még sebesülése után is (krisztusi módon) testvéreinek örül, ekkor azonban Kovács Pali zökkenti ki illúziójából, és most már ő lesz ismét a beszélő szereplő. „Akar a kutya a maga testvére lenni - vágott vissza Kovács Pali. - (...) Leszünk inkább annak a testvérei, aki naponta legalább kétszer megetet bennünket. Akár a Joábok testvérei is.” Török Ádámot is Joáb 679
