Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József
1953-ban egészsége cserbenhagyta, említett szívpanaszai felerősödtek, rákos is volt. A madridi klinika rákosztályán fejezte be földi pályafutását. Érdekes tudni, hogy Spanyolországban - Franco Spanyolországáról van szó - 1945 után a Magyar Követséget egy darabig baloldali, kommunistabarát társaság vette ugyan birtokba, de a spanyolok visszaadták a régi magyar adminisztrációnak a követséget, és Marosi Ferenc nagykövet, mint a Horthy Magyarország folytonos politika képviselője, nagyjából betöltötte a nagykövet feladatait, magyar érdekeket védett, amennyire ez lehetséges volt számára. Innen, a Marosi Ferenc vezette régi magyar követségről temették Nyírő Józsefet. Díszmagyarban feküdt a ravatalon, teste a címeres szentkoronás zászlóval volt leborítva. Innen vitték a madridi Alundena temetőbe. Beszédet többek között a követ, Marosi Ferenc mondott, aki nagy megbecsüléssel, tisztelettel értékelte a száműzött író munkásságát, és bízott abban, hogy a jövő magyarsága sem felejti el ezt a kiemelkedő székely alkotót.- Korábban a debreceni Csokonai Kiadó és a szegedi Szukits Könyvkiadó gondozta a Nyírő-sorozatot. 1997-től a keresztény-nemzeti szellemiségű Kairosz Kiadó vette át a müvek kiadását. 1990-től 1999 karácsonyáig a három kiadónál tizenhat kötetben jelent meg Nyírő József közel teljes életműve. A szerkesztésre, az utószók megfogalmazására magad kaptál megbízást. Mi várható az elkövetkező években? Mi az, amit a gazdag életműből még nem kapott kézhez a Nyírőt kedvelő olvasó?- Amikor idén a Kairosz Kiadónál újraindult a könyvsorozat, mód nyílt a Jézusfaragó ember 1924-es és 1937-es kiadásának egybevetésére. A két változat nem nagyon hasonlít egymásra. Nyírő meglehetősen átírta ezt a művét, kihagyott novellákat, újabbakat meg belehelyezett. A korabeli kritika már az első változatot is az erdélyi magyar irodalom legfontosabb írásai közé sorolta. Féja Géza, amikor a húszas években azt tapasztalta, hogy egyre-másra jelennek meg erdélyi munkák Magyarországon, azt írta, hogy a Jézusfaragó emberrel kellett volna kezdeni az erdélyi művek magyarországi megjelentetését. No, mi hallgattunk Féja Gézára, és ezzel kezdtük a sorozatot. A beszélgetésben eddig nem hangsúlyoztam eléggé, hogy a novella menynyire fontos Nyírő munkásságában, hogy ő alapvetően novellista. (Bár ez Tamási Áronról is elmondható.) Nyírő Józsefnek nemcsak legfontosabb műfaja a novella, az elbeszélés, hanem alkotói módszer is. Nagyon sokszor regényt is úgy ír, hogy novellákból építkezik. Én ezt azzal hoznám összefüggésbe, hogy Nyírő, újságíróként, szerette a Keleti Újságban és más lapokban elhelyezni készülő munkáinak részeit. Ha regénye készült, jobban meg lehetett úgy mutatni részeket belőle, ha azok novellaszerűek, elejtik, végük, csattanójuk van, olyan történetek, melyek az előzmények meg a következmények ismerete nélkül is megállnak a lábukon. Azt hiszem, ez a kulcsa ennek az alkotói módszernek. A novellafüzért is meglehetősen kedvelte a szerző. Ez annyit jelent, hogy nincs olyan erős kohézió az elbeszélések között, mint amilyen a regény fejezetei közt szokott lenni, de több közük van egymáshoz a novelláknak, mint egy egyszerű novelláskötet esetében. Itt az a meghatározó, milyen témára fűzi fel novelláit a szerző. Szigorúan szerkesztett novellásköteteket írt. Jó példa erre a Kopjafák, ahol az elmúlás, a halál a központi téma. Az író járja a székely 675
