Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József

Waldkirchen a helyszíne. Wass Albert is Bajorországban él ebben az időben. Találkozgatnak, elég jó kapcsolat van közöttük.

— Wass Albert Nyírőtől veszi át az 1948. júniusában Münchenben megalakult Magyar Újságírók Külföldi Egyesületének elnöki tisztét, amit 1951-ig, lemondásáig tölt be.

— A közelmúltban igyekeztem minél több emigráns lapot is átnézni, de nehézségekbe ütközik, hogy a Széchenyi Könyvtárban nem olyan régen szüntették meg az úgynevezett zárolt anyagok tárát, amelyik a kilencvenes rendszerváltást követően, szemérmesebb néven Kortörténeti Különgyűjteményként működött. Most folyik a rekatalogizáció, nem találnak semmilyen újságot, követhetetlen. Vagy éppen filmezik, vagy egyik raktárból a másikba került. Mégis volt, amit sikerült megnéznem, így például a Magyar Harangok című lapot, amelynek Nyíró József társszerkesztője volt. Volt idő, amikor a szerkesztés két kontinensen folyt, németországi szerkesztője és amerikai munkatársa is volt a lapnak. A Magyar Harangban is gyakorta találkozunk Nyírő József, illetve Wass Albert írásaival.

— A clevelandi Kossuth Kiadónak is Nyírő volt az első vezetője.

— Nyírő József 1953-ban bekövetkezett halálát követően Wass Albert vette át a kiadó irányítását. Mellesleg jegyzem meg, hogy Wass Albertnek van egy nagyon szép értékelő írása 1954-ből - forrását nem fogom megnevezni, hadd keressék -, amelyben elődjére, Nyírő Józsefre emlékezik.

Nyírő József bajorországi korszaka 1950-ig tartott. Egyébként azt tapasztalom, hogy rögtön 1945 után saját neve alatt publikált, de lehetséges, hogy név nélkül vagy álnéven is jelentek meg Nyírő József írások.

1947-től valamilyen fajta konszolidációra volt szükség ahhoz, hogy az emigrációs szellemi élet beinduljon. Ugyanis ha elolvassuk Nyírő Józsefnek íme, az emberek és A zöld csillag című munkáit, kiderül, hogy az 1945-ös emigráció veszélyeztetve volt, olyan híreket hallottak, hogy kiadják őket Magyar- országnak. Miután ez a veszély elmúlt, az emigránsok aktívabbak lettek a szellemi életben. Ez után gyakrabban találkozunk Nyírő nevével is emigráns lapokban.

íme, az emberek Nyírének az emigrációban megjelent legkitűnőbb könyve. Az emigráns létet, a menekülttábori életet írja le benne, de a történet valamivel korábban indul. Ott kezdődik, amikor az országgyűlési képviselők - a kormány néhány tagja is velük van - 1945 márciusában vonatra szállnak, és kísértetvonaton közelítik meg úticéljukat. A vasúti irányítók nem tudnak erről a vonatról. A vonatnak nincs személyzete. Mozdonyvezető is nehezen kerül, menet közben megszökik. Nagykeservesen pótolják, és egészen kalandos utakon érkeznek meg Bajorországba. A könyv közelebb áll a naplóhoz, mint a regényhez. Életrajzi vonatkozásokat is gazdagon tartalmaz, sok mindent tudunk meg arról, hogyan élt a szerző. Ebben az időben Nyírő egészségi állapota már nem a legjobb, szívpanaszai vannak. A könyvből az is kitűnik, hogy a mű írásakor már foglalkoztatta az elmúlás gondolata. A hazavágyódás, az otthoni eseményeknek a követése is jellemzi a könyvet. Aggódik Erdélyért, aggódik Magyarországért, és — ez egészen természetes - aggódik saját magáért és emigráns társaiért is. Olyan hírek is érkeznek, hogy nem a legszebben végezték azok, akiket kiadtak Magyarországnak. Elég durva megtorlás volt ebben az időben. A népbíróságok összetétele olyan, amilyen. Nem minden esetben

672