Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József

az Erdélyi Párt 1942-es kis könyvecskéjét, Erdély a Magyar Képviselőházban, amelyben beszámolnak arról, hogy mit is tett ez az új politikai tömörülés. Sem a tartalomjegyzékben, sem a könyvecske lapjain Nyíró' írást nem találtam. Amiből én arra következtetek, hogy Nyíró József nem volt túlságosan aktív a parlamentben. Összesen három beszédével találkoztam a képviselőházi Naplóban. 1943-ban a költségvetési vitához szólt hozzá az Erdélyi Párt képviseletében. 1944-ben a parlamenti könyvtár gyarapításáról egy bizottsági jelentést mondott el. Ennek kapcsán felszólalás is elhangzott. És 1945-ben - ez már Sopronban történt - felszólalt Budapest védelmének erősítéséért, a főváros védelmének fontosságát hangsúlyozta. Valószínűleg tovább kellene kutakodni, mélyebbre hatolni. A parlamenti Naplók alapján talán a bizottsági munka is nyomon követhető. De három parlamenti beszéd nem jelent túlzott parlamenti aktivitást. És egyik beszédben sincsen rasszista jellegű, vagy az akkor hátrányos helyzetben lévő, üldözött zsidóságot bíráló kijelentése. Tehát azt a szemléletet, miszerint ő annyira szélsőjobboldali lett volna, én megkérdőjelezem, illetve szeretném, hogy azok, akik ezt állítják, tényeket, adatokat, esetleg idézeteket tudnának bemutatni. Mert én nem találtam Nyíró' József munkásságában - sem a publicisztikájában, sem a parlamenti beszédeiben - olyan kitételeket, kifejezéseket, gondolatokat, amelyek arra vallanának, hogy az emberségességgel szembe fordult volna valamikor is.- Ha már itt tartunk, beszéljük végig ezt a kérdéskört, lássunk még egy-két kifogást, amely Nyíró' József munkásságával szemben fel szokott merülni.- Az egyik az, hogy 1942. augusztus 20-tól, Szent István napjától 1943. április végéig a Magyar Erő című képes hetilap főszerkesztője volt. Az ország területi integritásának megőrzése érdekében teljes szívvel támogatta a magyar politikai és katonai vezetés háborús erőfeszítéseit. Ezt a liberális publicisták és történészek úgy szokták beállítani, hogy a Magyar Erő valami háborús uszító lap lett volna. Én kimásoltattam az összes létező Nyíró írást ebből a lapból. Háborús uszítást egyáltalán nem találtam. Magyar értékek védelméről, a magyar katona megbecsüléséről írt benne Nyíró' József. Horthy Istvánt, a kormányzóhelyettes urat, repülőgépének lezuhanását követően elsiratta egy szép cikkben. Nincs benne semmi olyasmi, amit fel lehetne róni a szerzőnek. És tegyük hozzá, hogy az igazán kritikus időkben már nem ő volt a lap főszerkesztője, hiszen 1943-ban leköszönt. Az itt megjelent novellái Az elszántak novelláskötetben elolvashatok.- A másik lap, amit időnként megint csak Nyíró József fejére olvasnak, a Magyar Ünnep.- Vörösváry István szerkesztette és adta ki 1944. augusztusától az esztendő végéig. Ez a Vörösváry István az a Vörösváry István, aki később az emigrációban Horthy Miklós, Habsburg Ottó, Wass Albert, Fáy Ferenc, Márai Sándor és még számos kiválóság kiadója volt. Említsünk meg néhány nevet, hogy kik írtak a Magyar Ünnepbe. Szerzője volt Herczeg Ferenc és Wass Albert. Főmunkatársai: Erdélyi József, Mécs László és Nyíró' József. De találkozunk a lap hasábjain Szabédi Lászlóval, vagy az igen kényes ízlésű Szabó Dezsővel, aki minden ellenkező megalapozatlan véleménnyel szemben német- és nyilas- ellenes volt. Többször publikált a Magyar Ünnepbe, sőt végrendelete, melyben a kolozsvári Református Kollégiumra hagyakozott, ebben a lapban jelent meg. Gyakorta találkozunk Sinka István verseivel, Dohnányi Ernő és Weöres Sán670