Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József

készülnek, amikor kiszállnak a terepre, hogy megismerjék elkészítendő munkájuk tárgyát.-A Néma küzdelemről, Nyíró' József talán legnagyobb, legkomorabb regényéről szóló egyik tanulmányodban azt írod, hogy a mezőségi magyarság el- románosodásának a drámája a kiegyezést követően a történelmi Magyarország liberális politikájának kudarcaként következett be, vált az itteni magyarság szórvánnyá...

— Ez rendkívül fontos kérdés, mert a Kisantant szerzők, de olyanok is, akik ezt a Kisantant szemléletet elsajátították - magyar történészek között is akad ilyen -, azzal szokták vádolni a történelmi Magyarországot, hogy elnyomta a nemzetiségeit. Vajon igaz-e ez az állítás? Ha valóban nemzetiségi elnyomás érvényesült volna a Kárpát-medencében, akkor, gondolom, a nemzetiségek elmagyarosodtak volna. De a Mezőség esetében ennek épp a fordítottja történt: a magyar őslakosság szórványosodott el. Ezt a folyamatot követi nyomon Nyíró' József a regényben, alapos előzetes tényfeltárást végezve, melyekhez dr. Szűk Ödön nemzetiségi kutatásait is felhasználta. Abból a szempontból is érdekes ez a könyv, hogy Nyíró Józsefet a székelység írójának ismerjük, a Mezőség pedig szülőfalujától jóval távolabbra eső tájegység. Nem Nyírő József a Mezőség írója, hanem Wass Albert. De a folyamatosságot bizonyítja, hogy egy regény erejéig kirándulást tesz a Mezőségre, és ez az egyik legfontosabb Nyírő-regény. A székelységről székely tájnyelven írja a munkáit. Itt a nyelvezet is más, a kevésbé virágos mezőségi tájnak, témának megfelelő.

— Ez a tragédia, egy magyar vidék elszóróányosodása, Szabó Dezső Elsodort faluját juttatja eszünkbe.

— Valóban, fekete gyász lengi be ezt a könyvet, akárcsak az Elsodort falut. A téma drámaisága és terjedelme is Szabó Dezső regényére emlékeztet.

Az Elsodort falut, persze, nagyon sokan elolvasták. Mert aki Szabó Dezsőről hallott, az elsőként az Elsodort falut veszi le a polcról, s csak utána nyúl a tanulmányokhoz, Az egész látóhatárt, a magyarország-féltő esszéket azt követően olvassa el. Ezzel szemben nem biztos, hogy a Néma küzdelem regényét Nyírő József tisztelői mind ismerik. Azért sem ismerhetik sokan, mert későre, 1944-ben jelent meg. A korábbi Nyírő-köteteket a Szépmíves Céh is szépen terjesztette, de a Révai Kiadó ötször, hatszor, tízszer is újranyomta, az igényeknek megfelelően. Ha felütjük a Révai példányokat, látni fogjuk, hány tízezer példányban láttak napvilágot. Az 1944-ben megjelent Néma küzdelemnél erre már nem nyílt lehetőség. A regény kritikai fogadtatása is szegényes volt, kevesen írtak róla. Viszont Erdélyben az utóbbi időben felfedezték. Nemrég Nagy Pálnak olvastam egy esszékötetét, melyben a Helikon kiválóságait értékeli. Ő a legnagyszerűbb Nyírő művek közé emeli a Néma küzdelmet. Tegyem hozzá, teljes joggal. Amikor a Csokonai Kiadónál a Néma küzdelem a kilencvenes évek elején újra megjelent, Beke György könyvismertetést írt a regényről. Nagy elismeréssel szólt róla, rendkívüli fontosságú könyvnek minősítette Nyírének ezt a munkáját. Szeretném, ha a Kairosz Kiadó könyv- sorozatába is mielőbb bekerülhetne, bár valamiféle kronologikus rendet azért tartanunk kell.

Ne feledjük, hogy Erdélyben vagyunk. Az erdélyi író huszonkét éven át a kisebbségi lét keserveit szenvedi és próbálja - a maga írói módszereivel - a megoldást is előmozdítani. Egy erdélyi írónak nem lehet kizárólagos feladata,

663