Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József
hogy a társadalom rétegződését, az elesettek nyomorúságát bemutassa. Legalább ennyire fontos, vagy tán még égetőbb a nemzetrész súlyos gondjainak feltárása, kifejezése, és Nyíró' József ebben talán a legnagyobb. Fábián Ernőnek egy kitűnő tanulmánya jelent meg a Tiszatájban évekkel ezelőtt, amelyben teljes joggal emelte ki azt a gondolatot, hogy Nyírő József az identitás rajzát adja írásaiban. A világ sokat változott azóta, hogy Nyírő ezeket a műveit a húszas évektől 1953-ban bekövetkezett haláláig írta, viszont a magyarság, nemcsak a kisebbségi, hanem az egyetemes magyarság fenyegetettsége azóta is változatlanul fennáll. Ezért nemcsak a székelységnek, illetve az erdélyi magyarságnak, hanem a teljes tizenötmilliónak van mit erősödnie hagyományőrzésben, magyarságtudatban. Érdemes visszatekinteni ilyen szempontból is Nyírőre, mert az asszimilációval, a globalizáció fenyegetésével szemben Nyírő Józsefnek igenis van mondanivalója. Az ő üzenete pedig az, hogy körmünk szakadtáig ragaszkodnunk kell magyarságunkhoz, nyelvünkhöz, nemzeti hagyományainkhoz. Ez változatlanul időszerű, a mának is szóló gondolat.- Az Erdélyi Szépmíves Céh 1928-1930 között hat Nyírő kötetet adott ki.- Azóta találtam egy hetediket is. Korábban azt olvastam ki a korabeli sajtóból, hogy Az én népemet kitiltották Erdélyből, s csak a Révai által megjelentetett változata ismert. Időközben rábukkantam egy Szépmíves Céh által kiadott, Kolozsváron nyomtatott példányra. Igaz, hogy a magam példányán kívül másutt nem találkoztam vele. Az Országos Széchenyi Könyvtárban sincs meg. Viszont annak ellenére, hogy a Szépmíves Céh jubileumi sorozatának 18. köteteként jelent meg Kolozsvárt, az előfizetői sorozatban, meg az Erdélyben megvásárolható olcsó fűzött változatban nem volt ismeretes. Az én népem említett példánya vitathatatlanul az Erdélyi Szépmíves Céh kiadása.- Volt Nyírőnek olyan műve is, aminek a Céh nem vállalta a kiadását. Mi volt ennek az okai Nyírő történelemszemléletével, vagy az elfogadhatónál erősebb társadalomkritikai hangvétellel nem értettek egyet?- Történelmi és önéletrajzi regényeit, elbeszéléseit kiadta a Céh. Volt azonban Nyírőnek egy pikareszkje, az Uz Bence. Ez a könyv Magyarországon, de később Erdélyben is hatalmas könyvsikernek számított. Tamási Ábeljére emlékeztető sikere volt, bár a kritikusok többsége nem tartotta az Aóe/lel egyenértékűnek. Ezt a könyvét Nyírő saját kiadásában jelentette meg 1933- ban, Székelyudvarhelyen. Nem hiszem, hogy politikai vagy társadalomszemléleti okai lettek volna annak, hogy a Céh nem vállalta. Sokkal inkább ízlésbéliek, nevezetesen, hogy a lektornak, mondjuk Kádár Imrének vagy Kós Ká- rolynak nem tetszett annyira ez a regény. Az én népemben egy fokkal valóban keményebb, markánsabb megfogalmazások találhatók, mint ami Erdélyben vagy a Szépmíves Céh tájékán szokásos volt. Az, hogy a román hatóságok kitiltották Erdélyből a könyvet, Székely Mózes Zátonyara emlékeztet. Székely Mózest, vagyis Daday Lórándot meghurcolták a Zátony megírásáért. Nyírőt éppen nem csukták be Az én népem miatt, de - mint kiderült - ezt a könyvet, talán óvatosságból igen alacsony példányszámban jelentette meg a Céh.- Mikor ki vett részt és ki nem volt ott az Erdélyi Helikon összejövetelein?- Ezt és a Keleti Újság vitáit nyomon követve azt tapasztaltam, hogy a 664
