Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé

ténység. Milyen lehetőségei voltak a szovjet rendszerben az egyháznak és mi ma a szerepe? Részese-e a vallás a megújulásnak?

V. M.: Nincs nagy szerepe. Még mindig a szovjet államhoz alkalmazkodott egyház működik, és ugyanazok a személyek vannak vezető pozícióban. A szovjet államhoz való alkalmazkodást pedig kellőképpen jellemzi, hogy Sztálin halála után elejétől végéig a halála miatti sirámokkal volt tele az egyházi lap. Erezhető valami szerény megújulás, de nem hiszem, hogy a régi emberek képesek végigvinni. A népnek ugyanakkor nagy igénye van a vallási életre, például nagyon sok faluban visszaállítják eredeti funkciójába a szovjet rendszerben raktárrá alakított templomokat, és új templomok is épülnek. Az értelmiségiek java a szovjet időkben erkölcsi kötelességének érezte, hogy támogassa az egyházat, fontos antikommunista tett volt az istenhit, és ezen az alapon én is hívő voltam. Most - teljesen normális módon - az egyik legszemélyesebb kérdés számomra a hit.

A személyes hitemtől függetlenül meggyőződésem, hogy a valójában sohasem „működő” szovjet erkölcsi, etikai rendszer helyébe lépő értékek közt mindenképpen ott kell lennie a keresztény erkölcsnek.

K.: Most milyen az élet általános képe, hogy élnek az emberek?

V. M.: Most sokkal rosszabb a gazdasági, anyagi helyzet, mint a szovjet időkben. Az utóbbi évtizedben a 4 milliós ország lakosságának majdnem egy- harmada külföldre távozott, az 1.200.000 lakosú Jereván népessége 1.000.000 főre apadt. Egy részük végleg elment, de remélhetően sokan visszajönnek, ha javul a helyzet. A külföldön élők támogatják otthoni rokonaikat, és ez jövedelem-beáramlást jelent. Kiterjedt az adót nem fizető fekete gazdaság. Az élet általános képére sajnos erősen rányomja bélyegét a szegénység. Az is tömegjelenség, hogy az emberek jobb, vagy Jereván központjában lévő értékesebb lakásaikat olcsóbbra, rosszabbra cserélik.

A mostani állapotok erős nosztalgiát keltenek az idősebbekben, de a józan emberek belátják, hogy ezeknek a körülményeknek főleg külpolitikai okaik vannak. Örményország határai gyakorlatilag légmentesen le vannak zárva. Zárva az azerbajdzsáni és török határ — ez utóbbit az azeriekkel való szolidaritás jegyében zárták le a törökök —, és mindkét országon keresztül létfontosságú vasútvonalak vezetnek. A szomszédos Grúziával van összeköttetésünk, de a grúz-abház viszony miatt magának Grúziának is le vannak zárva a határai.

K.: Közbevetett kérdés: a szovjet időkben anektodikus történetek jártak a nem éppen ideális grúz-örmény viszonyról. Még a szintén nem muzulmán grúzokkal is ilyen problémás lenne a kapcsolati

V. M.: A Szovjetunióban valamiféle kontroll alatt tartott, engedélyezett nacionalizmus működött minden népnél - a grúzoknál például a túlfejlett po- hárköszöntő-kultúra jelentette a nemzeti büszkeség igazi terepét, a pohárköszöntőikről ugyancsak híres örmények nyomába sem értek ezen a téren a szomszédjuknak -, és ennek része volt más népek lenézése is. így az örmények és grúzok közt látszólag ellentét feszült, de ez jórészt egymás kipécézett rossz tulajdonságaira alapozó gonosz viccekben, anekdotákban nyilvánult meg.

Az eredeti témára visszatérve: Iránnal csak egy nem túl jó úton bonyolódik a forgalom.

K.: És a muzulmán Iránnal való kapcsolat amúgy sem lehet olyan fontos...

640