Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé

V. M.: Talán meglepő dolgot mondok, bár az eddig elmondottakra visszagondolva nem is olyan különös. Irán nagyon jó viszonyban van Örményországgal, bár azt nem állítom, hogy látványosan támogatja hazánkat. Említettem, hogy Iránban az örmények szabad nyelvhasználati, vallásgyakorlási joggal rendelkeznek. Az Örményországból Iránba vezető út és a mellette lévő keskeny sáv elválasztja Azerbajdzsánt és Törökországot, Irán számára kívánatos módon lehetetlenné teszi közeledésüket, esetleges egyesülésüket. Iránban egyébként 20 millió azeri él.

Örményország legfontosabb partnere az USA, és ebben a viszonyban egyaránt jelen van a kitűnő diplomáciai kapcsolat, amerikai és örmény cégek és magánszemélyek - főleg persze az USA-ban és az „óhazában” élő örmények - kapcsolata; azt is el lehet mondani, hogy most nagyon sok örmény az USA-ba való kivándorláson munkálkodik. Az USA és Irán közti feszültség némileg az örmény-iráni kapcsolatra is rányomja bélyegét.

K.: Lezárt határok közt szinte szigetként létező ország, romokban heverő gazdaság: van valamilyen kibontakozási lehetőség Örményország előtt?

V. M.: Most a csúcstechnológiák meghonosítása folyik, és ezt a tendenciát cégek, külföldön élő örmények, államok és olyan nemzetközi szervezetek is támogatják, mint a Valuta Alap. A csúcstechnológiával járó anyag- és áruszállítás akár repülővel is megoldható, és az információ, ami a legfontosabb e technológiáknál, interneten is továbbítható.

Nagy segítségére van az országnak az igen jelentős örmény diaszpóra.

K.: Közvetett kérdésként, kérem, hogy röviden beszéljen az örmény diaszpóráról, múltjáról, jelenéről. Milyen szabályok szerint” működik'?

V. M.: Az 1915-ös genocidium előtt létrejött diaszpórára jellemző, hogy az iszlám országokban megőrizte nemzeti identitását, nyelvét, vallását. A keresztény országokban - így például Lengyelországban, a XVII. századi Magyarországon - létrejött közösségek hajlamosabbak voltak az asszimilálódás- ra. 1915 után Nyugaton, fejlett országokban jöttek létre közösségek, és ezek is fogékonyak a beolvadásra. Például a Franciaországban most élő négyszáz- ezer örmény alig öt százaléka beszéli ősei nyelvét. Az izgalmas kérdés, hogy az önálló Örményország létrejötte után hogyan alakul ez a folyamat.

K.: Tehát a csúcstechnológia megtelepítése perspektívát jelent. Vannak-e még más feltételei is a kibontakozásnak?

V. M.: Az 1989-es forradalom után gyakran emlegettük azt a bibliai példázatot, hogy negyven évig kellett a sivatagban vándorolnia a zsidó népnek, és csak azok mehettek be Kánaánba, akik a rabságból való menekülés után születtek. Aztán feledésbe merült ez az analógia. Én viszont minden eddiginél határozottabban úgy látom, hogy a huszonévesek sokkal ,jobb minőségű” emberek, mint mi és apáink, és ők jelentik az ország másik reményforrását. Minden szempontból függetlenebbek, individuálisabbak, pragmatikusabbak, mint mi voltunk, de például külsőleg is magasabbak, előnyösebben néznek ki.

A szovjet idők emberét áthatotta a nyájösztön, ugyanakkor folyton a külön utakat, a kibúvókat kereste, anélkül, hogy bármiért is vállalta volna a felelősséget. Mostanában önállóbbak lettek az emberek, hiszen ez a túlélés feltétele, de igazi változást csak azok hozhatnak, akik szabadnak nőttek fel. Nekik már nincsenek rossz beidegződéseik, előítéleteik. Annak érzékeltetésére, hogy milyen tévhiteken kell túllépniük, hadd meséljek el egy történetet! Az

641