Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé

egy kis önkéntes csapattal elmentem harcolni, és néhány hónapig részt vettem a háborúban.

K.: És embert ölt?

V. M.: Több kisebb akcióban vettem részt, de a legnagyobb gondom végig az volt, hogy takarékoskodjak a lőszerrel, mert ahhoz alig jutottunk hozzá. Tehát azt hiszem, hogy megölt ellenséget nem „produkáltam”, de a harcokban való részvételemnek volt annyi eredménye, hogy Jerevánba visszatérve magabiztosabban „mondtam a magamét”.

Ezután, bár továbbra is mutatkoztak különbségek a nézeteink közt, és tagja nem, csak szimpatizánsa voltam a pártnak, az Össznemzeti Mozgalom döntéshozói - ,jobb híján” - rám bízták a rádió és tévé alelnöki posztját. Egyébként a párt vezetői nem tulajdonítottak kellő fontosságot a médiának, úgy vélték, hogy a forradalom idején a párt megteremtette a maga imázsát, népszerűségét.

K.: Kérem beszéljen erről a munkájáról!

V. M.: Én valójában a tévénél dolgoztam. Régi módon, jórészt a forradalom előtti emberekkel, nehézkesen működő szervezet volt. Kis változásokkal is nagy eredményt lehetett volna elérni, de ezekre végül - rajtam kívülálló okok miatt — nem került sor.

Tévés munkám elején rettenetes nehézséget jelentett az áramhiány, ekkor csak napi két órán keresztül volt villany, és nem is mindig este, amikor a műsort sugároztuk. De például az üzemanyaghiány is beleszólt az életünkbe, hiszen olykor nem sikerült üzemanyagot szerezni a buszhoz, amely az egy kisebb hegyen lévő tévébe fólvitte a munkatársakat.

Az 1995-ös választások idején műsort is vezettem, amely meglehetősen keményvonalasra sikerült, mert azt hittem, hogy élet-halál harc folyik a régi rendszer hívei és az új erők közt. Az ellenzéki újságok támadták is rendesen a műsoromat. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy voltak olyan műsorok, amelyekben ellenzéki nézetek érvényesültek. Több teret is adtam volna megalapozott ellenzéki elképzeléseknek, meg is kerestek ötletekkel, támogattam is ezeket, de amikor tényleges műsorkészítésre került volna sor — ami azzal járt volna, hogy színt vall az adott újságíró, szerkesztő -, valahogy szétfoszlottak a tervek.

Végül az „én pártom” nyerte meg az 1995-ös választásokat, néhány százalékkal megelőzve az egyetlen vetélytárs kommunistákat.

De a győzelem kapcsán egy vallomást kell tennem. A választások után egyszer bementem a parlamentbe, és sajnáltam, hogy bekerültek az ott látott rossz arcú emberek. Később lassan azt is megtudtam, hogy nem éppen tiszta módon jutottak oda. Némi vigaszt jelentett, hogy végső soron nem sok szerepe volt műsoraimnak a megválasztásukban.

Még ebben az évben otthagytam az állami állásomat. ’96-ban meghívtak az első magántévé elnökhelyettesének, később igazgatóhelyettes, majd igazgató lettem, és saját műsoraim is voltak.

Egészen 1999-ig dolgoztam itt, akkor — mint említettem - Magyarországon részt vettem a bagolyirtási műfordítótáborban.

K.: Ezután hogyan alakult a politikai élet az ön aktív és mint mondta, talán nem teljesen hatékony részvétele nélkül? Melyik párt nyerte meg a következő

638