Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé

sak rajta. Szüleim éltek Sztálin Szovjetuniójában, és a félelem egy életre beléjük sulykolta, hogy abban kell hinni, amit „font mondanak”. A rendszerváltozás után fogékonyakká váltak a nemzeti értékekre.

Elvált vagyok; kétszer házasodtam és kétszer váltam el. Mindkét házasságomban született egy-egy gyermek; lányom húsz, fiam tizenkét éves. Némi érdekességet az visz a dologba, hogy mindkét alkalommal ugyanazt az asz- szonyt vettem feleségül.

K.: Távolabbi őseiről, a gyökerekről mit tud mondani?

V. M.: Apai ó'seim a középkorban megszűnt nagy Örményország nyugati részéből származtak, amely török fennhatóság alatt állt. Az 1828-29-es orosztörök háború után, az iszonyatos török elnyomás elől menekültek az Oroszország által elfoglalt keleti részbe, amely területileg azonos a mai Örmény- országgal. Hozzájuk hasonlóan tömegek vándoroltak ki a török fennhatóság alatt álló területekről. Egyszerű parasztemberek voltak, bár a nagyapámból pap lett.

Anyai felmenőim közé tartozott az 1918-20 közt fennálló - a keleti Örményországból létrejött - független Örményország író-miniszterelnöke, Ave- tisz Aharonjan és hadügyminisztere, Drasztamat Kanajan, a szocialista színezetű Nemzeti Párt egyik vezetője, aki azelőtt ismert terrorista volt.

K.: Hogyan támadt fel érdeklődése a magyar irodalom, a magyar kultúra iránt, hogyan jutott el Magyarországra?

V. M.: Mint mondtam, francia és orosz költők verseit fordítottam örményre, tehát a külföldi irodalom, kultúra iránti érdeklődésem adott volt. Azt szeretném megjegyezni, hogy az 1956-os forradalom eleve szimpátiát keltett a magyarok iránt az örmény értelmiségben. 1986-ban Örményországban járt egy magyar író, költő, Balássy László, az Új Ember című folyóirat munkatársa. Megismerkedtem vele, összebarátkoztunk, és vendégként meghívott magához Magyarországra. Sajnos László több mint tíz éve meghalt. Magyarországon tudtam meg, hogy a magyar és a szovjet írószövetség közt létezik egy szerződés írók, műfordítók cseréjére. Hazatérve ösztöndíjat kértem, és kaptam is, egyéves magyai’országi tartózkodásra. Hozzáláttam a nyelvtanuláshoz...

K.: És tanúsíthatom, hogy jól megtanult...

V. M.: ...és magyar verseket is fordítani kezdtem.

Magyai’országi tartózkodásom idején kezdődött otthon a „selymes”, vér nélküli forradalom, és amikor hazatértem forrpontjukon voltak az események.

K.: Ön bekapcsolódott-e az eseményekbe, és ha igen, hogyan? Hogy alakult további életútja, ahogy mondani szokás: az adatok tükrében?

V. M.: Amikor 1988-ban hazatértem, felajánlották, hogy legyek az akkor indult, az események fő irányító erejét jelentő Össznemzeti Mozgalom Haik {Örményország) című lapjának főszerkesztő-helyettese. Ez volt az ország első nem kommunista újsága. 1989-től 1993-ig töltöttem be ezt a posztot. Azután az állami televízió és rádió elnökhelyetteseként a tévénél dolgoztam, 1996-ig. Ezután három évig az első örmény magántelevízió elnökhelyettese voltam. 1999-ben abbahagytam ezt a munkát is, és visszatértem az irodalomhoz, mert úgy láttam, hogy az úgynevezett átmeneti korszak - amely számomra indokolta közéleti, vagy ahhoz közeli szerepemet - életem végéig is eltarthat, én pedig nem szerettem volna fennmaradó időmet irodalom nélkül tölteni. Ezért amikor az 1999-ben Magyarországon, Bagolyirtáson tartott műfordítótábor

633