Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé
BRATKA LÁSZLÓ Jereváni tévé Interjú Vahram Martiroszjannal, a hazájában ismert örmény íróval, aki az 1988-89-es forradalom, majd a Szovjetunióból való kilépés idején, a függetlenség elsó' éveiben tevékenyen részt vett Örményország politikai, társadalmi életében, és aki szoros magyar kötődésekkel rendelkezik. írói munkásságáról, közéleti szerepvállalásáról, e kettő összefonódásáról, Örményország közelmúltjáról, mai politikai és irodalmi életéről kérdezzük. Rövid áttekintést kérünk tőle a magyarok számára egzotikus ország történelméről, azt szem előtt tartva, hogy a mai életet meghatározó erők, tendenciák nagy része a múltból ered. Magyar kapcsolatairól, fordításairól is faggatjuk. Az interjú magnófelvétele a balatonfüredi Fordítóházban készült, 2002 július 22-én, magyar nyelven. Az itt szereplő szöveg a magnófelvétel nyelvi, nyelvtani szempontok szerint stilizált változata. A kérdéseket kurzívval írt „K” betű után kurzívval íijuk, Vahram Marti- roszjan válaszai V M. monogram után következnek. K: Kérem beszéljen családi hátteréről, iskoláiról, irodalmi pályája kezdetéről! V. M.: 1959-ben születtem Leninakanban, Örményország második legnagyobb városában, amely most ismét régi nevét — Gümri - viseli. Itt fejeztem be az általános és a középiskolát, azután a bölcsészkaron tanultam Jerevánban. 1976 óta a fővárosban lakom. Már középiskolás koromban megjelentek verseim a legnépszerűbb, Garun (Tavasz) című folyóiratban; ez volt az egyetlen orgánum, amely az élő klasszikusok és epigonjaik mellett fiatal szerzők írásait is közölte. A bölcsészdiploma után a kandidátusi fokozatot is megszereztem. A disszertációmat 1986-ban védtem meg. Rövid ideig tanítottam az egyetemen, de hamarosan otthagytam, mert nyomasztott az intézmény vul- gármarxizmusból és ódivatúságból összeálló konzervatív szelleme. Ezután újságíróként dolgoztam, verseket írtam, orosz és francia szimbolista költők verseit fordítottam. A szimbolisták világa a korabeli valóságból való menekülést, valamiféle oázist jelentett számomra. Az akkori állapotok jellemzésére elmondom, hogy a rádióban elhangzottak fordításomban Verlaine szonettjei, de a Fáradtság című műből kihúzták az ugyan a Római Birodalomra, de mégis Birodalomra vonatkozó két sort, és így valószínűleg a jereváni rádió azt a világ- irodalmi csodát produkálta, amit a tizenkét soros szonett jelent. Édesapám mozdonyvezető volt, a Párt tagja, egyszerű, hívő kommunista. Édesanyám is hitt a kommunizmusban, sokszor vitatkoztam velük, de végül abbahagytam, mert éreztem, túl mély a meggyőződésük ahhoz, hogy változtas632
