Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok
a nap kiemelkedő eseményének tartom. Annyi puszit kapsz, hogy a rúzsodat már teljesen elkentem, és a nyakad is elvörösödött. Sokat gondolok Rád. Ha nem haragszol, mesélek kicsit a táborról is, remélem érdekelni fog. Szerdán megérkeztek a gyerekek. Összesen tizenhármán. Mindössze két dögös fiú van a csapatban. Velük nincs gondom, de a lányok észbontóak. Jobban káromkodnak, mint én, mocskos fantáziájuk pedig határtalan. Minden reggel szobaszemlét tartok. A tessék-lássék módon összerendezett szobákat pontozom. A szekrény, mosdó, ágy, polc külön-külön 5 pontot ér. Szállnak a mínusz pontok. A koszos zoknik, bugyik előfordulási helye változatos: függönykarnistól a lámpáig. Ha Te is itt lennél, együtt kirándulnánk, jókat ennénk, együtt ébrednénk! Aztán hátulról lelőttek vízipisztollyal, és rádöbbentem, milyen távol vagy tőlem. A legjobbat még nem is írtam! Szombaton elmentünk a Visegrádi Palotajátékokra. Fantasztikus volt a lovas felvonulás, a középkori ruhabemutató, az íjászverseny. Az előadásokat követően lovagi hétpróbát hirdettek a nézők között. Jelentkeztem. Nyolcadmagammal. Az első számként vascsillagot kellett célba dobni. A maximum 9 pontból 6-ot kaptam. Második megmérettetésként dárdahajításra invitáltak. Ennél 7 pontot harácsoltam össze. (A haveromnak nem volt ilyen szerencséje. Bedobta a dárdát a szomszéd sátorba, hála az égnek nem tartózkodott ott senki.) Majd íjászatból is jelesre vizsgáztam. A negyedik, ötödik feladat elég komisznak ígérkezett. Egy botot szúrtak a földbe, körülbelül derékmagasságig. A tenyeremet rátettem a bot végére, a fejemet pedig lehajtottam a kezemre. Ilyen formában 20 másodpercig futottam körbe a botot. Az idő lejártával a körülbelül 30 méterre lévő kisasszonyhoz kellett botorkálnom (szó szerint botorkálni, mivel teljesen megszédültem), hogy szerelmet vallják neki. Nagy nehezen odaértem, letérdeltem elé, Rád gondoltam Kicsi Angikám, és szívem minden szeretetét megosztottam vele. Tombolt a közönség, a műsorvezető is megjegyezte, milyen népszerű vagyok. Maximális pontszámot kaptam. Hatodik próbaként kötelet húztunk. A csapatot mi állítottuk össze, de rossz embereket verbuváltam, mivel elrántottak bennünket, akár egy rongyot. Nulla ponttal jutalmaztak, visszacsúsztam a második helyre. Ám hátra volt még az utolsó menet! Egy lábon kellett szök- delnem. Apait-anyait beleadtam, az előttem lévőre rávertem fél kört. Mint a kivert kutya, úgy slattyogtam az eredményhirdető pódium elé. Derült égből villámcsapásként hatolt agyamba a műsorvezető szava, aki engem kiáltott ki az idei év lovagi hétpróba győztesének! Édes csillagom, igazi lovagod van! Bárcsak láttad volna! Aztán indultunk haza az álmok hajóján, mely nem a Titanic, hanem kistesója, a Táncsics volt. Hiányzol. Megemlítetted leveledben az intelmeket. Bár konkrét dolgokat nem írtál, sejtem mi jár gondolataidban. Érzéki szemekkel csak Rád tudok nézni. Nem szaladgálok alsónadrágban a lányok között, és nem égetem le magam a napon. Jövő hétvégén a Tiéd vagyok. Addig még hívlak, és egy képeslapot is küldök. Szeretlek. Millió csókkal siet haza: a Te Kincsed 67
