Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok

10. levél Helló Angi! Mind a mai napig nem értem, mi a csudán zördültetek össze Ráhellal. Ő el­mesélte a maga verzióját, és egyrészt igazat adok neki, de Tóled is szeretném hallani a dolgok állását. Végre tiszta vizet önthetnétek a pohárba, bár a hely­zetet látva, egyikőtök sem hajlandó nyújtani a békejobbot. Ráhel egyébként már dolgozik egy vendéglőben, mint felszolgáló. Elég jó a fizetése, főleg nyáron a külföldi kuncsaftok hagynak nála sok borravalót. Irigyelni azért nem irigy­lem. Műszakozik, sokszor a munkakörén kívül eső feladatokat is el kell végez­nie. Például a vendéglő motel részében átnézni a szobákat, az ágyneműket felhúzni, és így tovább. Gyakran éjfélig robotol, mivel érkeznek kamionosok, őket aztán az Isten se paterolja el egyhamar. A hazajövetele sem a legrózsá- sabb. Buszok ritkán járnak, a főnöke fuvarozza. Barátjával, Kálmánnal már a közös jövőjüket tervezik. Ha jól tudom, ősszel lesz az eljegyzésük. Legyenek boldogok. Ebbe már igazán nincs beleszólásom. Láttad mostanában Ráhelt? Befestette a haját vörösre. Szerintem nagyon csinos ezzel az új hajszínnel. Most, hogy már önálló keresettel rendelkezik, a ruhatárát is lecserélte. Diva­tosan öltözködik, sminkeli magát, szóval igazi nő lett. Sajnos anyagi ügyekben én jelen pillanatban nem engedhetem el magam. A szemműtétemre gyűjtöt­tem a fizetésem. Pesten töltöttem az utóbbi heteket. Lézeres műtét volt, a legmodernebb technikájú, és az ára is megfelelt a mai követelményeknek. Gondolj el egy kettest, utána öt nullával. Most már cseppet sem bánom. Tö­kéletesen látok, mintha soha életemben nem lett volna problémám a szemem­mel. Örökre elfelejtem a kontaktlencsét és a szemüveget! Na és Veled mi van? Remélem kiheverted Kincs okozta szerelmi bánatodat. Elképesztő, milyen fér­fiakat hord magán a Föld! Szombaton még virágcsokorral, díszpárnával, cso­koládéval állít be Hozzád, és boldogan omlik a kaijaidba, mint egy hős szerel­mes; rá egy hétre pedig angolos módon távozik. A hab a tortán: még meg sem indokolja szakítása okát! Olvasom a leveled kétszer, háromszor, akárhányszor, de a vége mindig a megdöbbenés. Tényleg azt mondta, szeret Téged, biztos hiányozni fogsz neki, még a pulcsiját is oda akarta adni emlékbe??? Aztán megköszönte az együtt töltött hónapokat, és lelépett? Ez nem normális! Arra kérlek, ne tömd tele magad nyugtatóval! Egy ilyen piszok, ganéj, görény állat nem érdemli meg, hogy akár egyetlen könnycseppet is ejts érte! Persze ilyen­kor minden tanács elmegy az ember füle mellett, az enyémet mégis fogadd meg. Vegyél egy mély lélegzetet, értékeld át magadban a világot, és készülj újabb vadászatra! Sok szeretettel: Pocahontas 11. levél Kedves Pocahontas! Mostanában elég unalmas az életem. A fősuli lefoglalja minden időmet, reggel megyek el itthonról, és este érkezem haza. Néha akad egy kis szíverősítő ka­land, példának okáért Balu személyében, aki a csoporttársam. Olyan igazi ma- csó kinézetű latin szerető, bár kék szemekkel. Az egyik előadáson „véletlenül” a közelében ültem le. Hátsó sor, csak a táskája választott el bennünket egy­68

Next

/
Thumbnails
Contents