Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Hatiasvili Nodar: Gömbös
HATIASVILI NODAR Gömböc Mindig lenyűgöztek a keverék kutyák. Általában gazdátlanul kóboroltak, s csak Isten a megmondhatója, min élnek. Igénytelen, bozontos bundájú, pa- macsfarkú, végtelenül jámbor teremtmények. Ha meglátnak valakit, a boldogságtól felcsillan a szemük, s vidám ugatással, farkcsóválva köszöntik az arrajárót. Jól tudják, hogy sokféle ember létezik, s noha mindig éberek, jóhiszeműségük miatt mégis gyakran póruljárnak. Gyerekkoromban több volt belőlük az utcákon, mint fajtiszta társaikból. Senki nem sétáltatta, senki nem etette őket, önellátóak voltak. Egyikük ma is tisztán él az emlékeimben. Délutánonként gyakran benézett hozzánk az udvarba... Jacknek neveztem el, igaz, ő bármilyen névre örömmel hallgatott. Az ottlakó gyerekek elálló füle miatt Fülesnek hívták. Egyik nap rabló-pandúrost játszottunk, és én búvóhelyemen lapultam. Egyszer csak látom, hogy besétál az udvarba Jack. Szomszédunkon, Vánón kívül, aki éppen vizet vett a középen álló kútból, senki sem volt az udvaron. Jack farkát csóválva odafutott hozzá. Vánó körülnézett, hogy nem látja-e valaki, aztán csizmás lábával belerúgott a kutyába. Jack fájdalmában felvonított, odébbugrott, és fejét leszegve eloldalgott a kapu irányába. Noha tudtam, hogy nekünk gyerekeknek nem szabad beleütnünk az orrunkat a felnőttek dolgába, és egyébként is .harcban álltam”, mindenről megfeledkezve Jack segítségére akartam rohanni, ám úgy bevertem a fejem egy gerendába, hogy ifjúi hevességem azonnal lelohadt. A fájó púpot dörzsölgetve rejtekhelyemen maradtam. Jack már majdnem a kapunál járt, mikor belépett az udvarba Mitó bácsi, az ószeres. Jack egy szempillantás alatt felvidult, s farkát csóválva boldogan ugrálni kezdett Mitó körül. Mitó bácsi letette a zsákját a földre, és megsimogatta Jacket. „Régi ruhát, öreg bútort, mindent veszek”, harsogta közben. Mitó bácsi öblös hangja, amit már oly régen nem hallottunk az udvarunkban, nem rémisztette meg Jacket. Hanyatt dobta magát, s hasát simogatásra kínálta. Mitó bácsi leguggolt mellé, dögönyözni kezdte, s közben egyfolytában beszélt hozzá. Jack, mintha értette volna a becéző szavakat, boldogan vihán- colt a földön. Ha egy találkozás mindkét félnek örömet okoz, akkor egy szót sem kell szólniuk, mégis mindenkinek megakad rajtuk a szeme. Ha pedig pár szót is váltanak egymással, akkor a legegyszerűbb, legelkoptatottabb frázisok is visszanyerik eredeti szépségüket, és úgy csengenek, akár egy rég elfeledett dallam. Mitó és Jack egymásra találásának hatása alól „Epés Vánó” - ahogy a szomszéd néni, Sziranusz nevezte - sem tudta kivonni magát. Úgy belefeledkezett Jack és Mitó látványába, hogy még a csapot is elfelejtette elzárni, s csak akkor kapott észbe, mikor már átázott a csizmája. Káromkodva Jack 630
