Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Isten a metrón
barátainál volt. Alakás semmit sem változott, Isten most is ugyanolyan kellemesen érezte magát benne, mint mindig, mikor a barátaihoz látogatott. Csókot lehelt a gyerekek arcára, megállapította, mennyit nó'ttek, okosodtak, amióta nem látta öltét, különösen a legkisebb. NO Gyönyörű volt az éjszaka, mint mindig, amikor Isten jön hozzánk látogatóba. Mivel szereti a zenét, és ismerjük is az ízlését, Mozartot tettünk föl neki a lemezjátszóra. Átszellemülten hallgatta, mosolygott, és sugárzott az arca, mint aki a mennyországban érzi magát. A gyerekek persze nem akartak ágyba bújni, a legnagyobbik fiú a szobáját szerette volna megmutatni, mert ő maga meszelte be a falat, Bernadette előzó' évi háromhetes angliai nyaralásáról mesélt, Pascalou lefekvés előtt még egy puszit kért Istentől, a legkisebb pedig, aki a korához képest túl sokat töprengett, kérdésekkel ostromolta. Azt szerette volna tudni, szokott-e Isten tekézni, és szereti-e a horgászást. A vendég megcsodálta a frissen meszelt szobát, megígérte, ellátogat majd Angliába, puszit adott a kis Pascalounak, a legkisebbet pedig megnyugtatta, hogy holnap együtt tekéznek majd a közeli pályán. Amikor látogatóba jön hozzánk, Isten mindig visszautasítja a családi ágyat, mert, mint mondani szokta, egyetlen éjszakára sem akarja szétválasztani azokat, akiket a házasság köteléke egyesít. Ezért most is a konyhában aludt egy fólfújható gumimatracon. FÉRFI Másnap reggel, mikor nyolc óra körül fólébredtem, és gyűrött arccal előkászálódtam a hálószobából, látom ám, hogy a konyhaajtó tárva-nyitva áll, a gumimatrac pedig gondosan összehajtogatva a széken fekszik. Biztosan korán kelt, gondoltam magamban, és szokásához híven sétálni ment a közeli erdőbe, a patakok, az ezernyi madár és az évszázados fák közé. Félóra múlva csöngettek. Amikor kinyitottam az ajtót, Isten mosolygott vissza rám boldogságtól sugárzó arccal. Reggeli sétájáról mesélt, a harmatos levelekről, a faágakat időnként megmozgató friss reggeli szellőről, a vörös mókusról, amellyel szóba elegyedett. Elmondta, hogy gombát is gyűjtött, egy csomó vargányát meg kucsmagombát, és máris a kezembe adta az egészet. NŐ Reggeli után megkérdezte a legkisebbet, lesz-e valami abból a tekézésből, aztán fölálltak és a közeli tekepálya felé vonultak, hogy összeméijék erejüket. Az első játszmát a gyerek nyerte, mert Isten nem szokta még meg a tekegolyó fogását, de a másodikban már ő bizonyult jobbnak, viszont a harmadik és egyben döntő csatát mégis elvesztette, mert kis játszótársa szemében a bánat fényét látta megvillanni. Némi erőfeszítéssel sikerült tehát elveszítenie a harmadik játszmát, és a gyerek öröme az ő szívét is átjárta. FÉRFI Délben mindnyájan vidáman és jó étvággyal ebédeltünk, különösen Isten, közben a gyerekek állandóan kérdésekkel ostromolták, ő meg türelmesen válaszolgatott. Ebéd után a gyerekek játszani mentek, a feleségem kávét főzött, mi ketten pedig - Isten meg én — a dolgozószobámba mentünk, és meghallgattam, mi minden történt vele, amióta két napja a metróba érkezett. - Gondolom, titokban mindent magnóra vettél - mondta, mikor befejezte elbeszélését. - Csakugyan - ismertem be, mert hát előle úgysem lehet eltitkolni 603
