Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok
5. levél Szia Angi! Elképesztő dolgok történtek velem, mióta nem találkoztunk! Egyébként elég nevetséges, hogy egy faluban lakunk, ennek ellenére levélben kell érintkeznünk egymással. Ezeket a sorokat a suli rovására írom, de hála öcséinknek, bonyolódik a postaforgalom. (Bár Csabesz múltkor kifakadt, ő nem levélhordozó, ám a legkisebb gondunk ez legyen!) Szó, ami szó, felpezsdült az élet körülöttem. Az osztálytársam, Belló (tudod, az a magas barna srác, akiről annyit áradozom neked) kicsit elvetette a sulykot. A szalagavató ünnepségre próbáltunk. Már ezzel is tele van a hócipőm, a ruhámat sem varrták még meg! Szóval a lényeg: ez az őrült Belló a színpadi függöny mögött a nyakába emelt!!! Szerinted normális? Rajtunk vihogott az egész osztály, elég kínos szituáció volt. A hihetetlen élmények délután is folytatódtak. A kettes busszal jöttem haza, de nem akartam idő előtt kislattyogni a váróba, így a suliban bohóckodtam pár csajjal. Az ablakon bámultunk kifelé, megjegyzéseket fűzve néhány leányzó csigatiprójára, amikor egy zöld Trabant fordult be az iskola kapuja elé. Mit gondolsz, ki vezette? Hát az Imi! Levakarhatatlan ez a gyerek. Remélem Te se vetted komolyan azt a múltkori beszólásodat, hogy ő lesz az ideális partner a számomra! Azért többnek érzem magam egy útszéli kórónál! Lehet, Téged körülrajonganak a jobbnál jobb pasik, de nem kell rögtön kikiáltanod magad a világ legszebb és legokosabb asszonyának. Visszatérve Imire, nem tudtam elkerülni a vele való találkozást. Sőt, még puszit is akart adni a számra! Azt hazudtam neki, náthás vagyok, nem szeretném, ha valami nyavalyát elkapna tőlem. Isten ments attól, hogy a cserepes szája az én számhoz érjen! A szeme is olyan kis güzü, a biológiai album tarajos gőtéjére emlékeztet. Szerintem Te sem lehettél észnél, amikor őt szemelted ki nekem! Hová rejtetted a szemedet? A dolog jó oldala, hogy nem kellett a hidegben dideregnem, hazahozott. Be az utcába! Mondtam neki, ez egy tök szűk utca, ráadásul havas és síkos. Kevés volt a kifogásom. Anyám aztán bőszen érdeklődött, ki fia-borja volt ez a srác. Ó is dettó, mint Te. Még a Notre Dame-i toronyőrt is felszedné nekem, csak legyen már fickóm! Most be kell fejeznem, még a németet nem írtam meg. Jelentkezz mihamarább! Millió puszit küld barátnőd: Ráhel 6. levél Kedves Ráhel! Sajnálom, hogy Imi nem nyerte el a tetszésedet, de beleszólásom nincs a dologba, én csak jót akartam neked. Sok mindent szeretnék írni, olyat is, melyet személyesen kellene megosztani Veled, viszont ismerve Téged, tudom, nem hagynád végigmondani a szövegemet, és az első Rád nézve rossz szónál sarkon fordulnál. Kicsit elegem van már belőled. Kezdődött ez azzal, hogy kölcsön- kéregetted a ruháimat. Persze én is szoktam kunyerálni Tőled, de úgy is vittem vissza, ahogy elhoztam. A szürke gyapjúpulcsimat nem mosógépben kellett volna kimosnod, most a 20 kilóval több anyukámnak felel meg a mérete. A fürdőruhám pántját nem tudom milyen megfontolásból vágtad el, és elég gyatra megoldást választottál a megvarrására is. Nem hinném, hogy a fekete 64
