Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Isten a metrón
Istené a napkelet, Istené a napnyugat. Északi és déli tér tenyerén pihenni tér. NO Délután öt órakor érkezett Isten a Trinité metróállomásra. Belépett az éppen befutó szerelvény ajtaján, és néhány másodperc múlva már a Pigalle felé robogott. Balján egy férfi ült, valami értelmiségi, kezében a Keresztény haloldal című könyvvel, jobbján pedig egy püspök helyezkedett el, és az Isten jobbja címet viselő' könyvet böngészte. Mintha olvasás közben mindketten azon töprengtek volna, mi jobb: ha Isten jobbján, vagy ha a baloldalán foglalhat helyet az ember. Isten kicsit zavartan pislogott, amiért középre került, mintha ő képviselné a mérsékelteket, pedig hát igazán sohasem volt szándékában politikailag állást foglalni, hiszen jól tudta, hogy az igazság hol itt, hol ott bukkan föl, és ő mindig ott akar lenni, ahol az igazság van. FÉRFI Már-már arra gondolt, megkérdezi a jobbján üló' püspököt, mi a véleménye erről, hiszen fóltehetőleg alapos ismeretei vannak Istenről meg a vallásról, de elhessegette a gondolatot, mert a helyzet nyilvánvalóan nem volt alkalmas egy egyházi méltósággal való vitára. Most megint a balján ülő értelmiségire sandított. Ez tíz év múlva már mérsékelt lesz, húsz év múlva pedig a jobboldal lelkes szószólója, ha igaz, amit a statisztikusok írnak a fiatal baloldali értelmiségiek ideológiai fejlődéséről. De hát, gondolta Isten, mindez egyáltalán nem tartozik rám, hanem csakis rájuk. O csak azt szerette volna, hogy az ember - mindegy, kicsoda - nyitott és őszinte szívvel készüljön az Istennel való találkozásra. NŐ Este fél hatkor Isten már a Porte de la Chapelle peronján állt. Itt ismét irányt kellett változtatnia, de hála a hippi énekének és az ott kapott aprópénznek, ezúttal bonyodalmak nélkül meg tudta váltani a jegyét. Megint tolongás volt: bérmunkások hatalmas tömege szorongott az önműködő ajtók előtt. Csak az imént nyitották ki előttük a gyárkapukat, és most igyekeznek minél előbb bejutni a metróba, ahol - útban lakásuk felé - újabb megterhelés tetézi be amúgy is fáradságos munkanapjukat. FÉRFI - Húzd össze magad egy kicsit, öregem! Ahol egy elfér, ott kettőnek is jut hely! - szólt egy férfi Istenhez, miközben nagy nehezen begyömöszölte magát az agyonzsúfolt metrókocsi ajtaján. Isten készségesen összehúzta magát, és egy pillantást vetett a férfira, aki rosszkedve ellenére szemmel láthatóan elégedett volt, nyilván azért, mert másnap szombat, és ő szombatonként nem dolgozik.- Végre itt a hétvége! - mondta Istennek az ismeretlen sóhajtva. - Ha nem volnának szombatok meg vasárnapok, nem tudom, hogy bírnám ki ezt a robotot: reggeltől estig a gyárban nyomod az ipart, aztán egy óra kínszenvedés a metróban, míg végre hazaérsz. Nem csoda, hogy egyesek becsavarodnak. - Isten megértőén bólintott: - Hát igen - mondta -, nem mennyeiek itt az állapotok. 598
