Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Isten a metrón

betét lett volna, a tekintetükben pedig fura csillogás, aranyláz, mindenre kész elszántság.

NŐ Isten hallgatta, mit beszélnek, és bár nemigen volt előtte világos a szak- kifejezések értelme, annyit mégis fölfogott, hogy ezek az emberek az állandóan devalválódó, a megsemmisülés enyészete felé tartó értékeket becsülik legjobban. Istennek a bankjegyek nem a boldogságot, hanem a megvesztegethetőséget és az igazságtalanságot juttatták eszébe. Az ő országában nincsenek bankjegyek, helyettük mosollyal, ibolyacsokorral, mezei virágokkal fizetnek egymásnak az emberek. De még ezeknél is nagyobb értéke van a simogató szellőnek, a madárcsicsergésnek, meg az őszinte, derűs gyermeki tekintetnek.

Isten nem ment föl a Tőzsdébe, inkább ismét beült egy érkező szerelvénybe, és miközben a metró robogni kezdett, a gyerekek tekintetére gondolt. Még ha semmijük sincs, a gyerekek akkor is tudnak adni, adnak, és nem várnak viszonzást, de amikor felnőnek, már csak a feleslegükből adnak, azt is kelletlenül, így aztán devalválódik minden, amijük csak van.

FÉRFI Délután három óra tájban Isten már a Saint-Lazare folyosóin ténfer- gett, ahol egy hippi külsejű, bozontos, szemüveges fickó verte az akkordokat kopott gitárján. Isten is leült a kövezetre törökülésben, mint a másik, aki a kiejtéséből ítélve magyar vagy finn lehetett, és figyelmesen hallgatta az éneket:

Istené a napkelet,

Istené a napnyugat.

Északi és déli tér

tenyerén pihenni tér.

Istennek tetszett az ének. Ajkán önfeledt mosollyal tapsolta a ritmust, mint valami gyerek. A járókelők meg-megálltak, nézték őket, hallgatták az éneket. Volt, aki aprópénzt dobott Isten elé, és egyfrankosokat a hippi lábához.

NŐ Isten megszámolta a pénzt. Figyelmesen megvizsgálta az egyik pénzérmét, mert kíváncsi volt, kinek az arcképét ábrázolja. Nem császár volt rajta, nem is az elnök, hanem a Köztársaság, és Isten megint elcsodálkozott, vajon miért ábrázolják a hatalmat nő képében. Hiszen az újságok szerint alig-alig találhatók asszonyok a kormányok élén vagy az országgyűlési képviselők között. Talán ez is csak a képmutatás egyik formája, gondolta Isten, és összeszorult a szíve.

FÉRFI Isten eszmefuttatását a hippi szakította meg, és megállapította, hogy eleget gyűjtött aznapra. Félretette a gitárt, majd zsebéből hasist vett elő és rágyújtott. Istent is megkérdezte: kér-e cigarettát, Isten azonban udvariasan visszautasította, mert mint mondta, az ő kábítószere az örökké tartó, őrülete- sen boldogító szeretet. A másik erre leszögezte magában, hogy a haver aznap nyilván megkapta már a maga narkotikum-adagját, ezért nem is erőltette a dolgot, vállára vette a gitárját és távozott. Isten is fölállt, hogy folytassa útját, és közben magában dúdolgatta a dalt:

597