Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok
dott közhangulatot. Ez így egészen nem igaz. Forgolódtam akkor éjjel. Soha senki (rajtad kívül) nem csicsergett ilyeneket nekem. Azt hiszem szerelmes vagyok. Másnap kerestem a srácot. Feltűnó'en került engem. Most mi van??? Te érted ezt? írtam neki egy levelet, a Vanda odaadta Tarsolynak (ő Vincze haverja), Tarsoly meg Vinczének. Nem reagált rá. Akkor mi a fészkes fenének duruzsolgatott a fülembe szerelmes szavakat! Meg vagyok kergülve. Olyan rossz ez az egész. Nem értem a helyzetet. Pár nap múlva hazamegyünk, lehet, soha többé nem látom! Anya, nagyon szörnyű ez! Pedig Vanda még a farmerszoknyáját is rám erőltette (ami a részéről egyéniség-feladás volt!), ez a lökött kölök akkor se áll szóba velem! Még öt nap áll rendelkezésemre a dolgok megoldásához, addig írj valami okosat! Puszika. Sok szeretettel: Angi 4. levél Drága Angikám! Ne idegesítsd magad ilyen ostoba férfigyerek miatt! Inkább élvezd a tábort, fürödjetek és napozzatok a lányokkal, töltsétek értelmesen a jól megérdemelt vakációt. Minden férfi egy nagy marha! Különben is, még csak nyolcadikos vagy, mi a fenének foglalkozol balfácánokkal. Tisztességes szándékú úriember kb. 10 év múlva jelenik meg a színen, addig orientálódj hasznosabb célok felé! Szentbeszédem után jöjjenek a hazai hírek. Kedves öcséd rémületben tartotta az egész utcát 2-3 órán keresztül. A dolog úgy esett, hogy délben apáddal elkerekezett a papához. Ez még nem is lett volna baj, csak apád nem vette észre a gyereket, amint mögötte teker. (Ennyit a férfiak figyelméről!) Öcséd meggondolta magát útközben, és a kukoricatáblában való csatangoláshoz jobban kedve szottyant, mint a nagyszülő-látogatáshoz. Egyedül unalmasnak találta a barangolást, ezért rábeszélte az épp vele szemben jövő unokatestvérét a pompás kalandra. Én nem is idegeskedtem, tudván, Kölök az apjával van. Anyai félelmem akkor mutatkozott meg, mikor apád hazaérkezett a gyerek nélkül! Ráadásul Istent is segítségül híva fogadkozott, hogy őt nem kísérte el Kölök, nem is látta. Arra gondoltam, talán időközben tényleg visszafordult, és most valamelyik utcabeli haverjánál múlatja az időt. Nyakamba vettem a házakat. Se itt, se ott nem találtam. Mindenki őt kereste. Az utca apraja-nagy- ja kint álldogált a kapuk előtt, tanakodtak, merre kószálhat Kölök. Én kétségbe voltam esve. Bőgtem. Gyanítottuk, hogy Istvánnal, az unokatestvéreddel van, mivel ő is hiányzott otthonról. A gyanú beigazolódott. Mint akik jól végezték dolgukat, kényelmesen bekanyarodtak bringájukkal az utcába, mindenki legnagyobb örömére. Amit kapott ezért a tettéért, egyhamar nem törlődik ki az emlékezetéből. Visszatérve Rád, azt tanácsolom, hagyd békén ezt a Pincét vagy Vincét vagy hogy hívjákot, ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel! Hétvégén várunk haza! Vigyázz magadra! Puszil: Anya 63
