Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok
szobámból. A férfi előrántotta fegyverét, és hidegvérrel életét vette a Hangnak, a Legendának. Megdöbbentő! Gyászol az egész világ. A két kisgyereket annyira sajnálom! Egyik délután meglátogattam őket, sütöttem nekik pogácsát magyar módra. Majszolták rendületlenül. Persze látszott rajtuk a szeretett szülőtől való megválás fájdalma. Szívtépó' még gondolni is erre! írjunk másról! Érdeklődtél a múltkori leveledben Berciről. Igaz a hír. Nyáron a Szaljutra készül. Zajlanak a tárgyalások Bajkonurban. Ha füleseim jók, akkor Kubászov- val indul űrkirándulásra. Nem hiszem, hogy Téged egyéb részletek felcsigáznának. Gondolom jobban esne, ha kislányodról diskurálnánk. Mit óhajtasz tudni? A jövőt? Fivéreim néha elárulnak titkokat, nem kell félned. Izgalmas élményekben telik majd az a pár esztendő, melyet együtt töltetek. Ja? Azt akarod, ugorjunk néhány hónapot? Micsoda! Nem hónapot, hanem évtizedet! Legyen meg az örömöd! De csak két évtized! Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Iparkodnom kell! Lengyelországban sztrájkok vannak, nyugtatnom kell a közhangulatot. Szalad az idő. Csókollak! Szeretettel: 1980 3. levél Kedves Anya! Pocsék a tábor! Minden nap kefirt kapunk uzsonnára, már a könyökömön jön ki. Inkább a nádasba dobom. A vízben döglött angolnák úszkálnak. Egy faszi jár-kel csónakkal, ő pecázza ki a tetemeket. Mi pedig fürdőzünk egy tucat kimúlt állat között! A gyogyós fiúk állandóan belerántanak a vízbe, utálok kimenni a strandra. Képzeld csak, Feri a stégről végezte el nagydolgát! Azért ez kicsit durva volt! Nekem meg hányingerem lett tőle, ami nem csoda. Tizenkét lány fekszik a szobában. Emeletesek az ágyak, persze én alul alszom. Nem fogod elhinni, de valaki leemelte a szekrényajtóm! Természetesen kulcs nincs a szekrényekhez, csodálom, hogy a cuccaimnak nem kelt lába! Tegnap bicajoztunk a környéken, mert a tábornak vannak raktáron kerékpárjai. Egyik rosszabb mint a másik, azonban a célnak megfelelnek. A tanár néni kísért bennünket. Nagyon maflák voltunk, negyven fokos hőségben, délután kettőkor indultunk útnak - üdítő nélkül! Hajniék becsengettek egy házhoz vizet kérni. Rendes volt a háziasszony, kétliteres flakonba töltött nekünk hideg szódát. Fél perc alatt megitta a banda. Estére úgy éreztük magunkat, mint a kivert kutya. Olyan hülyék ezek a csajok! Azon kaptak hajba, ki kinek a ruháját vegye fel este a diszkóba. Engem nem idegesítettek hasonló gondok, mivel spéciéi semmi dögös holmim nincs. Arövidnadrág és a póló nem valami étvágy- gerjesztő látvány! Vandától szerettem volna kölcsönkérni a farmer miniszoknyát, csak ő igen irigy egy lánygyerek, így marad a gatya és a póló. Mondanom sem kell, senki nem kért fel táncolni, mikor lassú zenét játszottak. Még éjfél előtt felmentem a szobába. Utánam szaladt egy srác, aki Vandával lakik egy faluban, ezért ismerem. Besurrant utánam a szobába. Elnyújtózkodott az ágyamon, kénytelen voltam helyet foglalni egy másikon. Elég hülyeségeket beszélt: milyen csinos vagyok, tetszik neki a hosszú copfba kötött hajam. Tényleg extrém helyzet! Megmentette a szituációt Bea, a kabátjáért ugrott fel. Perceken belül az összes csaj arról faggatott, mi van köztem meg a Vmcze között. (Vincze a gyerek vezetékneve.) Semmi, semmi - nyugtatgattam a felforróso62
