Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Laczkó András: Pék Pál kiűzetései
Ami persze korunknak megfelelően átalakult: a fák gyökértelen lombozatúak, kőfal akadályoz a ki- és bejutásban, a szél szabadon kószál benne és rontja. Öntudatra jutva érdemes ott maradni? „s kert habzik mert így ugatnak csahos szájak a való mint az árnyék dől a hantnak” (Arccal a Semminek) A mindenkori kert már nem a bibliai mítoszban leírt öntudatlan boldogság színtere. Az első emberpár, s azóta mennyien a boldogság és a kert fogalmait összekapcsolták. Nem volt (hangsúlyozom ’volt’) ezzel másként Pék Pál sem: kertjében ott volt a családi és a szerelmi boldogság. Hinnünk kell a Pék-kötetek textusainak: mindenkinek volt (van) saját Edenkertje, de onnan a kiűzetés előbb-utóbb ugyanúgy megtörténik, mint az első emberpáré az Úr által. Ha ez ilyen könnyen azonosítható lenne, akkor Pék aligha szánt volna annyi időt és teret a kifejtésére. Költeményei szerint a Kertből való kiűzetés legalább két síkon történik meg. Az első a tényleges, amikor szinte a szó szoros értelmében a vadnyúlhoz hasonlóan menekülnie kell: ,jFutok a menny poklaiból földi létbe túl a fákon Hajt a láz a kések kertjén lehazudni vad dúlásom” (Mint a vadnyúl) Nem derül ki, hogy ez a futás-menekülés a könnyebben feldolgozható, vagy a másik, a belül láthatatlanul megtörténő. Pék - hivatkozásai alapján állítható - líratörténeti útmutatások segítségével (Nemes Nagj Ágnes, Somlyó György) jutott el a Doppelgánger-motívumhoz. Nemes Nagy Ágnestől idézi is: ,Ketten vagyunk, mikor magam vagyok”. Utalás ez arra, hogy a Kert elhagyása kettős (bár az is lehet, többszörös) tragédia: „az a másik / ketten vagyunk kilépve itt menekül” (Koldus ég) Az alkotói én kettőssége mellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy nemzedéki és kortünetek egyaránt belejátszhatnak a menekülés-kényszei’be, a kiűzetés-érzet és a kert-motívum előtérbe kerülésébe. Erre szemérmesebb célzások is vannak Pék utóbb leírt költeményeiben, de az Emel és ejt ötödik versszaka árulkodó: „egy falánk korhoz juhászodva emel és ejt a pillanat” (A Bárány kiűzése) Pék Pál új versei. Hat évtized és hét könyv - Pék Pál 574
