Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Laczkó András: Pék Pál kiűzetései
herében éppen hatéves voltam, iskolaérett, de labilis idegzetű, vékony kis kölyök. Ahogy akkori képemet nézem egy csodálkozó, szomorú szemű, mosoly- talan kisfiú néz vissza, aki - mintha a végső megváltásra várt volna — úgy készült az iskolába. Talán a kényeztetés elől szökött volna, talán a félszárnyú családtól...” Érzékenység és bizonytalanság - az idézett mondatok is mutatják - kapcsolódó fogalmak. Pszichológiai tény az is, hogy a jelzett gyermekkori emlékek meghatározzák a felnőtt viselkedés- és gondolkodásmódját. Ezzel szembesülnie kellett Pék Pálnak is. ,Éjszakád peremén túl a látomás amint a törvény működik, s széthull az arc, a gyermeki, semmi mögötte (Malom) Az első kiűzetés megtörtént hat-hétévesen, s csalókának tűnt, hiszen a szabadság képzetét idézte. Viszont a visszanéző felnőtt negyedik fogalmat is társított az érzékenység, bizonytalanság, szabadság mellé: a semmit. CArccal a semminek) Fejünk felett a Nap című versét a semmi szóval kezdte Pék Pál. Meggyőz bennünket arról, hogy a semmi a nyelv elvesztése, a csónak, ami a folyón átvisz, a bálványokkal teli kert, a múlt aranyágának elszáradása. A sorokat olvasván az értelmező joggal kérdezheti: csak ennyi? A csakot az indokolja, hogy Csokonai Vitéz Mihálytól József Attiláig összetett költői képpel szóltak a semmiről, de hivatkozhatunk arra is, hogy Takáts Gyula, akihez Pék mindig szívesen ment Drangalagba, egész kötetet írt a semmi árnyékában. Pék tapasztalatai szerint a semmihez eljutni nem könnyű, oda út nem vezet, víz választja el a haladót a tapintható és a túli „világtól”. A szó nem azért került idézőjelbe, mert a lírikus maga is ezt említi, inkább azért, mert minden létezőnek át kell oda jutni. Régi-régi mítoszok szólnak arról, hogy az átjutás külön megpróbáltatás. Nem gondolja ezt másként Pék Pál sem: „kaszákba fogódzva is tudom, átjutok” - írta Víz és szél beszéde című versében. A semmi lehet Hádész birodalma, a kétféle keresztény túlvilág vagy más nem sejtett (nem ismert) valami. Nem is a léte, milyensége az igazi gondja Péknek, hanem — mint jeleztem — az odajutás. Másokhoz hasonlóan ő sem törekszik oda, de tudja, valamiképpen mindenkinek át kell kerülnie. A rohanás, hullás, kapaszkodás, menekülés szavakat írta le: „beledermedsz majd a rohanásba, / s miatta hullasz át a Semmibe” - mondja Beledermedsz című versében. Péknél a semmivel való szembesülésnek legalább három oka van: az apa korai halála, a szeretett anya elvesztése és önnön idejének növekedése (fogyása). A költő Nincsidő címmel azt bizonyítja, hogy a semmi és a nincs idő szinonimák. Ha ez így van, akkor a bibliai idő, az abszolút kezdet (és vég) került előtérbe, az Édenkert öntudatlan-boldog állapota. A semmivel való szembesülésnek Pék verssorai szerint - ott volt a kezdete. (A kert) A kert egyik kulcsszava Pék Pál utóbb írt verseinek. Afelől nem hagy kétséget, hogy az általa gyakorta említett kert igazából az Édenkert. 573
