Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Laczkó András: Pék Pál kiűzetései

LACZKÓ ANDRÁS

Pék Pál kiűzetései

A Biblia szövege nem írta le, mit érezhetett Ádám (és Éva), amikor kiűzettek a Paradicsomból. így Pék Pál csak önnön tapasztalataira és az évtizedek alatt felhalmozott ismereteire hagyatkozhatott, amikor a kiűzés fogalma írásra serkentette:

Szorítjuk mégis botunkat Az angyal földre szállt S mezítlen kerget pallosa A karámok iránt”

(Triptichon)

Az idézetből, s újabban közölt verseiből egyaránt az derül ki, hogy Pék szeretne (szeretett volna) bensőséges kapcsolatot az Úrral, de ezt valami mindig megakadályozta. Pedig ismeri és föl is használta a szükséges attribútumokat (csillag, angyal, kert, ég). Kétsége soha nem abban volt, akihez fohászkodott, hanem önmagában. Mert környezete és a világ változásaira érzékenyen reagáló lélek.

(.Érzékeny lélek) Valaki mindig figyelmeztetett: „Ha Pék Pállal találkozol, vigyázz, mit mondasz, teszel, mert nagyon érzékeny, sértődékeny ember!” Nem tudom, hogy az ilyen tanácsok következménye volt-e, de - tudtommal, amire cáfolatot csak ő mondhat - eddig nem sértődött meg rám (pedig én voltam a „legrosszabb modorú” főszerkesztő Magyarországon). Ettől függetlenül úgy érzi, s nyilván joggal, hogy menekülnie kell, hogy csahosok járnak a nyomában, s a kert már nem menedék, sőt a kertek alján kell vadnyúlként futnia... Az érzékeny lélek mindent fólnagyít, teret, időt, eseményeket. Viszont az axióma számára, hogy senki más, csak önmaga az, akiben bízhat, az önmagához való visszatérést nem kerülheti meg, hiszen:

...magának kell végül meglelni a gyógyító igét (Sinai)

Keresi már legalább ötven - vagy még több - éve, s arról kötetei tanúskodnak, hogy eddig - bár egyre mélyebbre ás — nem találta meg. Ez nem bírálat, csupán annak jelzése, hogy az a ,gyógyító ige” igencsak rejtezik minden érzékeny alkotó elől. Egyik vallomásában Pék Pál elárulta, hogy érzékenysége, s azzal összefüggő magányossága 1945-ből ered. Idézem „1945 szeptem572