Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Márfai Molnár László: Lenni, de máskor

ne a legdurvább jót / és élvezni, hogy ó'szintén írni káros. / Az eleve terpesz interpretátoraiból / nem lesz Sziveri János.” (Eleve terpesz).

A hang, amely a kötetben megszólal, a múlni nem akaró jelenben oszlik el, amely így reménytelenséget sugall. Azonban a hang, ha találkozik közben valakivel, vissza is verődhet, igaz, kicsit megváltozott közben, de ez azért van, mert járt valahol, volt valakinél, és mindez a magány és a csönd ellen dolgozik. A huszadik század elejének legeredetibb magyar művészetkritikusának, Fülep Lajosnak Hangok a jövőből című - mintegy az új művészi törekvéseket megjósoló - esszéje kezdő sorait parafrazeálva úgy is mondhatjuk, hogy a művészetnek azok a hangjai, amelyek visszaverődnek valahol, azok a hangok a közeljövőt ostromolják. így az elveszettnek látszó jövő idő - feltéve, ha a hang továbbra is hallatszani fog - újra megjelenhet, és egyelőre távol, de lenni fog.

(ÚjLátószög-könyvek 12., Kortárs kiadó, Bp. 2001. 100. p.)

571