Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Benda Mihály: A pécsi múzsa

BENDA MIHÁLY A pécsi múzsa A magyar irodalomtudomány Weöres Sándort Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes mellett, a Szabó Ló'rinc és József Attila által megkezdett líranyelv meg­újítójaként tartja számon. Ez a fontosság is magyarázza, hogy „Weöres költé­szetének gazdag irodalma van”, és hogy újabb és újabb könyvek jelennek meg róla. Tüskés Tibor Weöres Sándorról szóló könyvének címe A határtalan éneke­se. Ugyanaz, mint azé az 1988-as cikké, amely az Új Emberben, Weöres mun­kásságának hetvenötödik születésnapja alkalmából jelent meg. A mostani munka alcíme: írások Weöres Sándorról. A többes szám — összegyűjtött írások - a könyv jellegére utal. Aszerző ezzel is jelezni kívánta könyvének szándékát: nem kíván monográfia lenni, csupán írások gyűjteménye. Az alcímben meg­fogalmazott sugalmazást eró'síti meg a mű végén található Jegyzet is: ,p könyv, amelyet kezében tart, különböző időben és eltérő céllal keletkezett írások gyűj­teménye, új szempontú csoportosítása, és nem egyetlen lendületből született.” Tüskés Tibor korábbi tanulmánygyűjteményei (pl. Triptichon. Irodalom, művészet, hagyomány [1986], Közelítések [1999]) mindig más szerkesztői elv­nek voltak alárendelve. Újabb könyve „nemcsak a könyv »tárgyáról«”, Weöres Sándorról formál képet az olvasónak, ,hanem a kötet a költővel történt talál­kozásról is hírt (ad) arról a folyamatról, hogy az írások szerzője milyen úton- módon és milyen fokig jutott el a költő megértésében és értelmezésében.” A Triptichon kötet mintájára Kvartett is lehetne a mostani kötet alcíme. Míg korábbi kötete három, külön címmel ellátott részből áll, újabb munkája a Bevezetésen kívül négy részre tagolódik: Kapcsolatok, Művek és értelmezések, Weöres Sándor Pécs élménye, Dokumentumok. Az első részben (a Kapcsolatok) Tüskés Weöres pályájának fontosnak vélt kapcsolatait rajzolja meg a megszületésüktől. Tüskés Tibor megszállottan ku­tatja az irodalmunkban fellelhető párhuzamokat és érintkezési pontokat, ame­lyek a maguk „korában külön útnak, egymástól független törekvésnek, egyéni »fölfedezésnek« látszottak, évtizedek múlva kiderül, hogy valójában rokon pá­lyán helyezkednek el, párhuzamosan haladnak, egy irányba mozognak.” Kö­zelítések (1999) címmel egy egész könyvet is szentel a magyar irodalom kapcso­latokban kibontakozó vízrajzának. Mostani könyvében Weöres Sándor a Fülep Lajossal, Illyés Gyulával, Takáts Gyulával, Martyn Ferenccel való „rokon pá­lyáját” kritikák, naplók, levelek és versek segítségével próbálja rekonstruálni. Tüskés Tibor könyvének második része a Müvek és értelmezések címet vi­seli, és Weöres versesköteteinek és a róla szóló munkáknak (Bata Imre: Weöres Sándor közelében; Kenyeres Zoltán: Tiindérsíp) ismertetéseit, kritikáit tartal­559

Next

/
Thumbnails
Contents