Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Kiss Gy. Csaba: Találkozásaim

ni, legfónnebb időnként jegyre. Szóval akkortájt azt javasolta versben, az kap­jon borjúhúst, aki saját maga vágott már borjút. Lublinben az ottani folyóirat szerkesztó'ségében volt megbeszélve találko­zónk. Amikorra loholva az Akcent óvárosi szobájába érkeztem, Pálfalvi Lajos­sal már kiürítették egy vodkásüveg tartalmát, s Bohdan mesélt, magyarázott. Arról, hogy mit csinál, miképp ingázik Varsó és Lublin között, de életének továbbra is Putawy a központja. Az évtizedek a lengyel irodalom élvonalába emelték, a fővárosban rangos folyóirat szerkesztője. Amikor Krakkó érsekét választották meg Róma püspökének, akkor kere­kedtünk föl Engelmayer Ákossal, hogy meglátogassuk Bahdant szülővárosá­ban. Borongós volt Putawy, mintha még a nevezetes parkot és kastélyt is köd és eső burkolta volna homályba. A jóízű beszélgetés és vacsora maradt meg Putawyról emlékezetemben. Lassan negyedszázad távolából villannak elém találkozások és beszélgetések részletei. Evekkel ezelőtt elmentem Lipcsében irodalmi estjére a Lengyel Intézetbe, ott a szász világban még jobban érzi az ember, hogy miért közelibb hozzánk a lengyel világ a maga kétségeivel, indu­lataival, öniróniájával. Ami Közép-Európánk vonásai akkor látszanak igazán jól kivehetően, ha másféle háttér elé állítjuk. Németországban a lengyel és a magyar irodalom hasonlósága sokkal egyértelműbb, mint Budáról vagy Pu- tawyból nézve. 548

Next

/
Thumbnails
Contents