Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Molnár Zsuzsa: Háromszor egy perc

MOLNÁR ZSUZSA

Háromszor egy perc

Mindennapi beszélgetéseinknek bizonyára kisebb részét képezik azok az esetek, amelyek során kénytelenek vagyunk késleltetni a téma előrehaladását addig, amíg bizonyos pontokat, fogalmakat nem tisztázunk, világossá nem teszünk. Azonban mégis előfordulhat félrehallás, rossz kifejezés használata, szándékos félrevezetés, illetve nem megfelelő vagy kellő számú információból adódó félreértés.

Örkény István három szituációján keresztül tesztelhetjük a beszédpartnerek reakcióit, a kétszemélyes dialógusok tagjait adóként és vevőként, azaz befogadóként azonosíthatjuk (akár a jakobsoni modellen belül, akár azon túl); emellett szem előtt kell tartani azt is, hogy ezek a ,kihallgatott” minipárbeszédek irodalmi szövegként funkcionálnak, amelynek szintén vannak befogadói. Hamar felismerhető, itt nem csupán a felek számára, vagy azok szempontjából képződik probléma, ám elsőként mégis tekintsük át ezeket:

1. Egy felfújható gumimatrac bérlése a cél, előbb azonban az alapfogalmakat kénytelenek átvenni. (Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem)

2. A jelenet kerete egy kalapvásárlás, amely során majdnem túl is teljesítik a megoldandó feladatot. (Választék)

3. Érdeklődés egy repülőút felől, amikor is megtörténik a leginkább teljes körű információátadás. (Van választásunk)

A kommunikációban sérül valami, ami miatt nem jöhet létre a megértés. A megértés és rajta keresztül a megismerés egy viszonylag komplex filozófiaipszichológia témává vált évtizedek-évszázadok során. A megértést általában egyenlővé teszik az ismeretlen dolog megismerésének tevékenységével, inkább logikai feladatnak tekintik, hiszen sokszor ok-okozati úton érhető el valamilyen cél. A pszichológia vizsgálódása már nem feltétlenül ezt a célelvű- séget vette elsőrendű szempontul, megértésnek tekint minden átélő, belehelyezkedő, kicsit tágabban: összehasonlító pozíciót. Legalább annyira fogja fel aktív cselekvésnek, mint passzív megfigyelő tettnek, hiszen például egy ismeretlen nyelv, kultúra, de akár egy még idegen szituáció megismerése és elsajátítása igényli a nyomok rögzítését, az utánképzést. Már itt kibontakozik egy olyan váz, amely a későbbi elméletek támasztéka marad: külső (más, idegen) jeleket kell belül lefordítani, tehát két, akár struktúrájában is eltérő világ között létesít kapcsolatot (ez lehet egyben összeütközés is) ez a kitüntetett tevékenység. Már itt halvány visszhangjai érkeznek olyan fogalmaknak, mint objektív(nek tekintett) valóság szubjektivációja, ehhez kapcsolódhat a műalkotások létrehozása. Ezzel párhuzamba állítható Paul Ricoeur inkább onto549