Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Kiss Gy. Csaba: Találkozásaim

tárgyak gyűjteménye. És a könyvben - talán szilánkoknak, töredékeknek lehet fordítani a címet - ezeket a tárgyakat s velük emlékeiket szólaltatja meg a szerző. Fejezetcímként, mottóként az egyes objektumok muzeológiai leírását olvashatjuk; rövid, tájékoztató, semleges jelzőket; milyen anyagból készült, mikor, hány centiméter magas vagy széles. Utána pedig a szöveg. A tárgyhoz fűződő emlékképek, családi anekdoták. így születik előttünk újjá egy tegnapi kisvárosi horvát világ a XIX és XX. század fordulójáról. Jellegzetes középeurópai polgári környezet, a maga otthonosan provinciális kellékeivel. Fésülködőasztal és tolltartó, almárium és valahai képes újságok, ruhadarabok és dísztárgyak. Töredékek. Mert ez maradt meg, nem a teljes berendezés, az egész, hanem a részletek, a történelem által szétzúzott egész szilánkjai. Melyeket összerakni csak az emlékezetben lehet.

És persze a helyszín, a konkrét földrajzi pont, hiszen ettől válik hitelessé. Egy horvát kisváros valahol a Karszton. Ezzel a névvel szokták megnevezni magyarul a Fiúmétól északra fekvő Gorski Kőtár hegységet. A helységet, az írónő édesanyjának a szülővárosát Prezidnek hívják. Itt volt Éeljka Gorák háza. A háza, idézőjelben, hiszen ezt a házat soha nem látta életében, születése előtt a háború martalékává lett. Egyként pusztították az olasz megszállók és földijei, a partizánok. Elbeszélésekből, családi emlékekből építette föl magában újra. A horvát, a közép-európai Atlantisz egy darabja. Egy eltűnt kisvilág, melynek elmúlását számosán a történelem diadalának tartották évtizedeken keresztül. Hány ilyen Atlantisz merült el tájainkon a XX. században Brassótól Poznanig és Fiúmétól Pozsonyig!

Éeljka Őoraknak több mint harminc éve jelennek meg Horvátországban könyvei, tanulmányai, publicisztikai írásai. Fordít angolból, szlovénból és franciából. Foglalkozott horvát és európai festőkkel, képzőművészekkel. Többek között annak a Herman Bollénak a munkásságával, aki a XIX. század végén a földrengés után újjáépítette a zágrábi székesegyházat. Néhány éve bocsátotta közre esszéit a horvát főváros tegnapi és mai építészetéről, szerkezetének átalakulásairól, azokról a dilemmákról, melyekkel az ötven év alatt négyszeresére nőtt Zágrábnak kell szembenéznie.

Kritikus szellem, európai horvát, aki egyként megveti a hazafias giccset és magát modernként kellető nyugati bóvlit. Elkötelezettje az emlékezésnek. Tavaly a székesfehérvári magyar-horvát írótalálkozón is erről beszélt. Az emlékezésről, mely nem az időt kívánja megállítani, hanem önazonosságunkat akarja megteremteni. Hogy legyen iránytűnk a jövő labirintusában.

Bohdan Zadura

Lengyel költő, író, szerkesztő. És talán úgy kellene folytatni: a mi lengyeleink közül való. Ahogyan annak idején - vagy százhatvan-százhetven éve - voltak lengyeleink, akik a felföldi udvarházakban vendégeskedtek évszámra, s rendezték a házigazda könyvtárát, táncórákat adtak az ifjúságnak, mesélték történeteiket hazájukról, a dicső és tragikus harcokról. Egy kissé hasonlónak éreztem hozzájuk Bohdan barátunkat, zárójelben mondván, hogy a há hang nem véletlen a keresztnevében, a keleti végek lengyel világát idézi, ahol századokon át éltek együtt lengyelek és ukránok. Persze a hetvenes években Ma546