Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kiss Gy. Csaba: Találkozásaim
KISS GY. CSABA Találkozásaim Zeljka Corak A kis életrajzokban azt olvashatjuk róla: horvát esszéista, művészettörténész és műfordító. Könnyű megmondanom, mikor és hol láttam először. Jól emlékszem a helyre és a pillanatra. 1993-ban volt egy április végi napon. Történelmi helyen. Ott akkor nemcsak a raguzai múlt szellője simogatta séták közben az arcunkat, hanem napi borzalmak zúgása is eljutott a fülünkbe. Két férfiú vitatkozott franciául a ferences kolostor kerengőjén Dubrovnik- ban. A PEN Club kongresszusának két külföldi delegátusa folytatott egymással programon kívüli eszmecserét. Egyszer csak egy női hang kiáltott közbe, rögtön észleltem, hogy csak horvát lehet az illető. Magyarázatot kért az egyik vitázózól, eléggé elkeseredett, ám méltóságteljes hangon: hogy miért formál olyan könnyen véleményt arról, amit igazából nem jól ismer. Alain Finkelkraútnak hívták az egyik vitázót, aki Párizsból érkezett. A másikat pedig Konrád Györgynek. A helyszínen is lehetett érezni, hogy a messzebbről jött vitapartnernek alaposabbak az ismeretei, világosabban látja a délszláv tragédia összetevőit. Hiszen végül is nem Horvátország támadta meg Szerbiát, hanem a Jugoszláv Néphadsereg egységei indultak meg Horvátország ellen. A lovagiasság játékszabályai szerint folyt a vita, s csak a végén kerestem meg a közbeszóló szőke horvát hölgyet.- Tudja, valami effélét mondhattam neki, magának igaza volt, de talán nem így kellett volna Konrád Györggyel vitatkoznia, tapasztalatból mondom, mint magyar. Tágra nyitotta kék szemét, mintha kis felhő futott volna keresztül rajta, és várta a magyarázatomat. Végig beszélgettünk a szállodáig vezető úton. Próbáltam érzékeltetni, miféle beidegződések alapján formálnak nálunk véleményt a délszláv tragédiáról, hogy gyakran csak a nyugati kommentárokat követve foglalnak állást. És Horvátország iránt gyakran nagyobb a rokonszenv az úgynevezett egyszerű emberek, mint az értelmiségi elit egyikmásik csoportjában. Azután vacsorához készülődtünk a kaotikus kongresszusi zsivajban. Másokkal foglaltam helyet az asztalnál, a desszert táján jött oda hozzánk a szőke horvát hölgy egy könyvvel a kezében. Mondott hozzá valami magyarázatot franciául, mert ezen a nyelven társalogtunk, és eltűnt a forgatagban. Krhotine - olvastam a címet, fogalmam sem volt róla, mit jelenthet. Si- labizáltam az előszót, s kezdett kirajzolódni bennem a posztmodern vállalkozás alapszerkezete. A képek segítettek a leginkább. Az igényes kiállítású kötetben tárgyakat, bútordarabokat, családi képeket vehettem szemügyre. Emlék545
