Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Tornai József: Tű a szénakazalban

nyerítését hallom. S hirtelen az abszurd, megint az abszurd felismerése: ha az elmebeteg császár nem követi el a minden képzeletet fölülmúló bűnt, soha nem születik meg a szellem egyik nagy fénycsúcsa, a világirodalom talán legnagyobb, legteljesebb regénye, a Háború és béke. A visszataszító Napoleon nélkül nincs a csodálatos Tolsztoj sem. „Ölni, mindig csak ölni: ez az élet?” kérdezi az Erdély trilógia második kötetének végén Móricz. De ez csak a fele igazság. A lét mélyebb, összetettebb. „Pusztítás és teremtés harca cseresznyeág és zivatar” — írtam egy régi versemben.

Könnyen megfeledkezünk az individualitás elvéről, pedig az evolúció nélkülözhetetlen eleme, hogy nincs két teljesen egyforma egyed a természetben. A föltételek változása ezért idézheti eló' új tulajdonságok, új fajok kialakulását az arra éppen alkalmas egyedekben. Ha egy növény- vagy egy állatfaj minden tagja egyforma volna, nem létezhetne az alkalmazkodás képességének olyan változatos következménye, amely a kimeríthetetlenül gazdag természeti világot létrehozza.

A megtett út igazsága. A gyerekkornak halálig kell tartania. Aki a gyerekkor naivságát, fölfedezőkedvét nem tudja megőrizni, elveszti önmagát és a világ időtlen sugárzását. A megtett út igazsága tehát: meghalni épp úgy kell, mint megszületni: ártatlan természeti lény módjára.

544