Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Rákosy Gergely: Nyúltetem II.
lizmán lenne, hanem emlékeztetőül, hogy hogyan kell a félelemmel szembeszállni. Mert világos volt, ha apja elfut, vagy féltében megdermedve ülve marad, a tigris rá se hederített volna... A tigris tehát tulajdonképpen nem is volt igazi gyilkos. Kesernyés vigasz. Ha igazi, emberre menő gyilkos lett volna, ő akkor sem tudna bosszút állni. Egy napja máris elment, s meddig lehet eljutni két nap alatt egyhetes nyomokon. Gyerekkorában elégszer látta, hogy tapasztalt öreg nyomolvasók órákig, félnapokig keringtek, köröztek, hogy az elveszett nyomot újra feltalálhassák. (Mert a tigris, ha megsejti, hogy üldözik, nagyon fineszes tud lenni. Cseles hurkokat ír le, itt-ott saját nyomába lép, s aztán ellenkező irányba mozdul, mint ahogy várni lehetne. Keresi a sziklás, köves területeket, kőről kőre lép, szikláról sziklára ugrik, nyoma köd, nyoma füst. Patakban lábal kilométereket, s aztán óriási ugrással kiveti magát a bozótosba, nincs nyom a parton, ahol kimászott volna, de körülötte sem, mert ott lapul, ahol letoppant, mígnem az üldözők túlhaladnak rajta, s akkor szépen elindul visszafelé... Gátyt egyszer egy kiadói lektor meglehetősen ingerülten megkérdezte:- Mondja, maga hogyhogy ennyire tudja a tigrisek minden csínját-bínját?- Nem tudomány - mondta Gáty -, ugyanis én voltam már tigris. Utálta ezt a tésztaképű nőt, a fényes szelek nemzedékének ezt a nagyon is matt képviselőjét. Nem, nem is utálta, az utálat némiképp meleg és intenzív érzés, pontosan így: viszolygott tőle. Ha maga az Isten írta volna a kéziratot, ő azt is bepiszkolta volna kusza ceruzajegyzeteivel. Nem mintha Gáty istennek képzelte volna magát. Szó sincs róla. Sőt. Különben is, az Isten nem ír. Az Isten kinyilatkoztat. Mint némely politikus, aki teljes meggyőződéssel képzeli magát istennek, istennél istenebbnek, és gödölyeáldozattal még kivételesen sem éri be. A kinyilatkoztatok kétely nélküliek. Az író viszont tele van kétellyel. Kételkedő alkat, nem is lehet más, pláne aki a kacsalábban dolgozik változó fényviszonyok mellett a lépcsőn hasalva. Vagyis éppen ezért került le a kacsalábba.- Nem szeretem ezt a gödölyét, mért nem bárányt használ? — mondta a nő. Persze a gödölye már réges-rég be volt karikázva, mintegy karámba zárva. A karámtól hosszú ceruzapányva vezetett a margóig, a végén nyíl, a nyíl végén kérdőjel, a kérdőjel alatt zárójelben Mért nem bárány?- Mert a gödölye nem bárány - mondta Gáty.- Kis bárány, és akkor mindenki tudja, miről van szó. Bari.- Nem kis bárány. Nem bari. A gödölye kecske. Kis kecske. Kecskegida.- Hm. - A nő felállt, majd én megmutatom léptekkel az üveges könyvszekrényhez ment, kulcs, zár, miegymás - ebben a könyvkiadóban mindent zártak -, kiemelte az Értelmező szótárt, lapozgatott, keresgélt, elmélyedt, majd fanyar képpel összecsattantotta a kötetet, helyére tette, kulcs, zár, miegymás, visszalépkedett, leült. - Maga kecskékben is szakértő?- De mennyire! - mondta Gáty. — Tigriskoromban rengeteget bekebeleztem. Bár a bakkecskéket nem valami lelkesen. Ronda szaguk van. És közben egészen másról volt szó. A nő félelemgubancaiba bele lehetett ugyan itt-ott látni, de kibogozásukra ember nem vállalkozhatott. Most például a gödölye probléma nagy valószínűséggel az Isten és a politikusok összevetésében gyökerezett. Borzadály! Ha legalább tudni lehetne, 525
