Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Rákosy Gergely: Nyúltetem II.
RAKOSY GERGELY Nyúltetem II. Végigutaztak a kis rajzok, festmények a világon. Szerény volt a felhajtás, szerény az érdeklődés, vasárnapi sétálók, szabad szombatos őgyelgők és hétköznapi ténfergők vonultak át a kamaratermeken, a hevenyészve és zsúfoltan felrakott rajzok, festmények egybemosódtak. Némelyeknél - esetleg - valami visszarémlett: jópofa színes virágok, groteszk vagy egzotikus állatfigurák, egy copfos kislány a repülő hintán, elszabadult luftballonok a szélben, ilyesmik. Színek, mozgás. De ki vett észre egy szürke kis, mozdulatlanságot sugalló rajzot? Szinte senki. Fekete sziklán egy 8-9 éves kisfiú áll, vélhetően a messzeségbe mered. Vélhetően - mert háttal áll. A messzeség: köd. Mi ebben az érdekes, a fiúnak még az arca sem látszik? Egy szikla, egy hát és köd, na bumm! Kinek jut eszébe, hogy a gyász, az igazi gyász rejtőzködő, az arcot mindenesetre igyekszik elrejteni? Egyáltalán kiben ötlik fel a gyász gondolata e kis rajz láttán? A na bumm- osokban semmi esetre sem. Pedig csak egy kicsit közelebb kellett volna lépni, közelebb hajolni, a szürke ködben fel lehetett volna fedezni egy halvány feliratot: Je pleure pour ceux qui sont mes pertes Azaz: Siratom mindazokat, akiket elvesztettem A katalógusból egészen röviden meg lehetett tudni, hogy Huang Van Duan 9 éves vietnami fiú, akinek jelen pillanatban senkije sincs. Hogy miért éppen franciául írta fel a ködbe, amit felírt? Egyszerű a magyarázat: anyanyelvén kívül ez volt az egyetlen idegen nyelv, amelyhez ko- nyított, s titkon remélte, hogy kis rajza kijut a nagyvilágba, s ha igen, szerette volna, ha minél többen megértik. (A hosszú-hosszú francia uralom szinte egyetlen pozitívuma: a nép körében is némi francia nyelvtudás. Nyelvtudás? Gagyogás.) Napokig alakítgatta mondatát, tanácsokat kért és kapott, de a nyelvtani alakokkal, a helyesírással senki sem volt egészen tisztában, illetve mindenki hitte, hogy ő igenis, de azért mégse. Ezekből a változatokból - Je pleurs ceux qui j’ai perdus... Je pleure pour tous mes perdus... Tous ceux qui j’ai perdus je les pleurs... Je pleure pour ceux qui j’avais perdu... Je répronde des larmes pour mon perdus... - végül is a fenti mellett döntött, bár egyáltalán nem volt biztos benne, hogy helyesen, de arra gondolt, úgyis a rajz a lényeg, 522
